Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1940
28 is. — Szerető büszkeséggel mutogatták a város nevezeteségeit: az ősrégi ref. vártemplomot, a kollégiumot a Bólyai-múzeummal és dísztermével, melynek minden padját, székét s hatalmas könyvtárát a volt növendékek hordták össze hálájuk jeléül. Az eredeti terv szerint mentek délután Nyárádmagyarósra, az elemi iskola látogatására. Már a falu határába eléjük jöttek a falu iskolásai virágcsokrokkal, fiúk, lányok, kiket kocsijukra vettek, s bennük üdvözölték a magyarosi székelyeket. A falu apraja-nagyja ott várta a kirándulókat az iskolaudvarban. Valóban magyaros vendégszeretettel fogadták őket: nevetve-sirva simogatták a budapestiek ruháját, nem győztek odajövetelünkért hálálkodni. A levelező- társak összecsókolóztak, a fiúk virágot adtak a lányoknak. Az egész iskola átalakult erre a napra: egy osztályból díszes ebédlőt varázsoltak, régi székely szőtteseikkel, mázas cserépedényeikkel. Az ebéd is elejétől végig csupa eredeti székely ételt ismertetett meg: valódi fatányérost, kürtőskalácsot. Utána a pesti gyermekek bemutatták az iskola tornácán báb játékukat, énekjelenetüket, szavaltak a „Két ország ölelkezésé”-ről s könnyekig meghatották a Himnusz szavalókarával az udvarban ember-ember hátán szorongó székelyeket. Ök meg csürdöngölővel, gólyatánccal, énekes gyermek- játékokkal szórakoztatták a pesti lányokat. A búcsú itt is, Marosvásárhelyt is igen nehéz volt. Bár úgy váltak el, hogy mihamarabb visszatérnek, mégis kicsordult a könny a szemekből, s csak az vígasztalt, hogy sok-sok új levelezőpár biztatta egymást, hogy „majd írunk.” Hogy beszámolónk teljes legyen, megemlítjük a marosvásárhelyi búcsúestet. Itt köszöntötték növendékeink ünnepélyesen testvériskolánkat, itt adták át nemzeti nagyjaink egy-egy képét keretben és egy-egy Szembe-jelige-táblát az osztályok számára, no meg a sok levelet, könyvet s más emléktárgyat, amit mind nagy éljenzéssel fogadtak. Itt búcsúztatta a kirándulókat a marosvásárhelyi intézet igazgatója, Szíjgyártó Nagy Gábor; reggel azután kivonult a búcsúztatásra a testvéri skola növendékserege. Néprajzi ismeretek bővítése céljából megállt a csapat egy oláh faluban is, s mivel vasárnap volt, nemcsak lakóházukba, hanem templomunkba is bement. Ugyancsak vasárnapi díszben látták Körösfő népét is. Az egész út alatt meghatottan lehetett érezni Erdély népének kitörő lelkesedését, boldogságát, mihelyt kocsijuk felírását (A budapesti evangélikus leánygimnázium köszönti Erdélyt) elolvasták. Ők lelkes integetéssel, sírva, nevetve üdvözölték a daloskedvű, boldog pesti lányokat. Mély benyomásokkal, kitörölhetetlen emlékekkel tértek vissza. Kétnapos gépkocsiutat tett az V. és külön a Vllab. osztály. Eger —Mezőkövesd—Görömböly Tapolca—Aggtelek (megháláis)—Miskolc —Lillafüred—-Bükk—Sírok vára—Párád—Mátra-Gvöngyös volt útvonaluk. Egész napot töltött a Ilb. osztály Bián. Ott Zugor István ref.
