Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1939

11

Erős benyomásokra irányuló törekvésük pátosszal tölti meg a jeleneteket. Franciaországban, a raison hazájában nem tud erre a fokra hevülni az erősen fejlődő művészet, végül beletorkollik a néplelket jobban kielégítő klasszicizáló irányba. Németország renaissance hagyományaira támaszkodva alakítja ki lassanként darabosabb, komoly barokkját. Űj országok neve is fölbukkan a művészettörténet lapjain. Spanyolország a barokkban találja meg önmagát. Sokban rokon ez a művészet az olasszal, de el is tér tőle. Elevenebb, felszínesebb az olasz, a spanyol érzés mélyebb és őszintébb. Valóságkeresésük a legelvontabb misztikával olvad össze. Szenvedélyes, sötét képzeletük kegyetlen részletezéssel merül el a fájdalom képeiben, de ezeket a megrázó jeleneteket átrezgi a komoly áhítat és önfeledt rajongás. Valóságnak és csodálatosnak találkozása talán Greco munkásságában hat a legtermészetesebben. Nyugtalan vonalakból fölépített Kálváriája nemcsak a halált, hanem a föltámadást is közel hozza hozzánk.

Ha azt keressük, ki merítette ki mindazt a lehetőséget, amit az egyes irányok felszínre hoztak Rubens neve jut eszünkbe. Flandria ekkor már különvált Hollandiától s a latin-katolikus kultúra hatása alá került. Rubens ennek a kultúrának legjellegzetesebb mestere. Művészetében annyi viharos életöröm tör elő, roppant mozgalmasságé, hatalmas tömegeit úgy körülözönli a fény és úgy beragyogják a szinek, hogy nála az előadott tragédia is másodrendűvé válik a festői színjáték pompás külsőségei és nagyvonalúsága mellett. Müncheni Utolsó ítéletének elkárhozottait vizsgálva, az arcokon megfigyelhető a rettegés és gyötrelem, de a kép mégsem ezeknek a vonásoknak kedvéért készült, a zuhanás fényben úszó mozgásmenete az uralkodó cél, a korlátlan festői szabadságnak áldozatul esik minden más szempont.

Rubens és Rembrandt szembeállítása, mint a flamand és holland művészet képviselőié, ma már szinte közhely. Rembrandt bibliai jeleneteiben eddig ismeretlen világ nyílik meg előttünk, melyben a testnek alig van mondanivalója, a belső ember beszél hozzánk, az érzékfölötti, a lélek. Az ő Keresztlevételén nincs tetszetős beállítás, hatáskeresés, a sötét háttérből élesen megvilágítva merül föl a közép néhány alakja, mozdulataik tartózkodók, de a fájdalomban is megnyilatkozó gyöngédség és mélység, ez a befelé néző megfisvelés többet mond minden külsőséges eszköznél. A bibliai jeleneteknek ebben a szűkszavú, de meggyőző és léleklátó előadásában, a szenvedés egyszerű, igaz és fölemelő rajzában nem csupán a nép és művészet, hanem a protestáns lélek is szól.

Az európai művészet történetében a keresztyénség elteriedése óta nem volt olvan lénvegbevágó változás, mint amiivet a XVIII., XIX. század fordulója hozott. A felvilágosodás irodalma, a nagy természettudománvi és technikai eredmények, a bölcselet új iránvai alapjában formálják át az európai ember világát. Válságos helyzetbe kerül a vallás, a hitéleti zűrzavar hatása alatt elsatnyul a vallásos művészet, mely évszázadokig minden más tárgykör fölött uralkodott, s az alkotó szellem a vallás ünnepnapjai helyett a mindennapi