Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1935

hogyne esett volna jól az ebéd, s hogyne lett volna mély az álom, hogyne pirosodtak volna az arcok, emelkedtek a kilogrammok, úgyhogy hiúság miatt talán mérlegre sem volt már hajlandó állni egyik-másik leány.

Ilyen állandó foglalkozás mellett lehetett-e rossz az éjt- szaka? Aludtak a lánykák, mint az angyalok. A lefekvés előtti zuhany, illetve kádfürdő, mert nem volt kivétel, csak még jobban elálmosította őket. Ha ébredés után borultabb lett az ég, hűvösebbre fordult az idő és nem volt alkalmas a fürdésre, akkor sem féltünk, vagy szomorkodtunk, mindig hasznos és jó szórakoztató volt az intézeti tornaterem, díszterem a zongorával, társas játékaival, ifjúsági könyveivel, ping-pong asztalával. Ilyenkor írták a leveleket is a lányok, Lapokat, és kértek egy kis mokkát, kis mogyoróst, na meg egy kis kavicsot és egyet-mást.

Mi is voltunk gyermekek. Tudjuk, mit jelentett gyermekkorunkban az ártatlan szórakozás és öröm. Hogy ilyenben is legyen részük, hetenként családi hangversenyt rendeztünk, két alkalommal kedves mulatságot rögtönöztünk. Hogy készülődtek, sugdolóztak, vasaltak, s mikor eljött az este és bevonultak a terembe, s a cigányok játszani kezdtek, szemüknek mosolya, arcuknak pírja boldoggá tett minket is, hogy ilyen örömöt szereztünk nekik.

Jó hangulatban teltek a napok. Baj nem is volt. Kis gyomorrontás, kisebb hűlés egy-két esetben előfordult, de a doktor bácsi jóindulatába ajánlottuk azonnal őket, s az ápolónővár gondjaiba, ami hamarosan eredménnyel is járt.

Kőszegen megtanultak a lánykák egymásért élni, megértették, hogy kölcsönösen azon kell lenniök, hogy kedvesebbé legyenek a napok, megértették, hogy akkor szép az együttes élet, ha annak az alapja a szeretet, az egymásért fáradni és áldozatot hozni tudó szeretet. Nem vettem észre, hogy egyik a másik örömét zavarni akarta volna, vagy nem tudott, vagy akart volna osztozni mások örömében. Tanultak is egymástól a nélkül, hogy oktatni kellett volna őket. A rendszeretet, pontosság, alkalmazkodás, engedelmesség, tiszteletadás azokat is meggyőzte, akik talán ebben a tekintetben kicsit felületesebbek lettek volna. Közelebb jutottak egymáshoz azok, akik talán enélkül a kirándulás nélkül meg nem barátkozhattak volna; baráti kötelékek jöttek létre, meleg érzésekkel gazdagodtak, megtanultak önzetlenül örülni, egymásért fáradozni, s érezhették, hogy jó a nyaralás még akkor is, ha az tanári felügyelet mellett is megy végbe. Szivek nyíltak meg, s én hiszem, hogy néhány életre vezető helyes, jó gondolat talált, mint jó magvetés, helyet a megnyílt szivekben.

Ne csodálkozzunk, ha az a nyári hónap olyan észrevétlen hamar elsuhant felettünk. Bizony mikor eljött a búcsú órája, mi magunk is nagyot néztünk. Könnyesen, hálásan és azzal az

5