Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1935

feltételek között e jelenség a holdak keringési idejére és távolságára befolyást gyakorol. Valamely forró tömeg széjjelválásakor a két összetevő olyan közel van egymáshoz, hogy egymáson szükségképpen rettenetes árapályt idéz elő. Hajdan a Hold oly közel volt a Földhöz, hogy azt majdnem érintette, de a keletkező árapály a két testet egymástól eltereli és e közben forgási sebességüket egyenlősíti. E folyamatnak több millió éven át tartott hatása folytán a két test forgási és egymás körül való keringési sebességének egyenlővé kell válnia, úgyhogy mindegyik test örökké ugyanezt a felét mutatja társának és a kettő úgy forog körben, mint valami láthatatlan súlyzó két golyója. Általában azt találjuk, hogy minél jobban távolodunk a Naptól, a bolygók annál gyorsabban forognak, és ez pontosan megfelel az árapálysúrlódás által szükségképpen gyakorolt hatásnak. Minden valószínűség szerint a Föld-Hold-rend- szer jelenlegi alakja az árapály-súrlódásra vezethető vissza, miután az a Holdat a Földtől való jelenlegi távolságába terelte és arra kényszerítette, hogy mindig ugyanazt a képét fordítsa felénk. Az árapály-súrlódás még mindig működik. A dagályt nagyobbrészt a Hold idézi elő földünk óceánjain; ez az alatta levő szilárd talajt vonzza és ezzel lassítja forgási sebességét. Ez azzal az eredménnyel jár, hogy a nap folyton hosszabbodik és ez addig fog tartani, míg csak a Föld és a Hold teljes összhangban nem forognak és keringenek. Ekkor majd a Föld is állandóan ugyanazt a felét fogja mutatni a Holdnak, úgyhogy a Föld egyik félgömbjének lakosai sohasem fogják látni a Holdat, míg a másik félgömböt a Hold minden éjjel be fogja sugarazni. Ebben az időben egy lesz a nap és a hónap hossza, mindegyik körülbelül 47 mostani napra fog terjedni. Ez az állapot mintegy 50.000 millió év múlva fog bekövetkezni. A Nap és Hold okozta árapály együttes hatása a föld forgását még ezután is lassítani fogja, a Hold pedig ugyanabban az időben csökkenteni fogja a földtől való távolságát. Elképzelhetetlen hosszú idő múlva a Hold a földhöz kb. 20.000 km-nyire kerül. Ekkor a Föld által a Hold szilárd testében keltett árapályok a Holdat darabokra fogják törni és ezek a Föld körül keringő kis holdak rendszerét fogják alkotni. Az égitestek pályájának kialakulására hatással van a tömegvesztés is. A Nap percenként 250 millió tonnányit veszít tömegéből. Ilyen tömegvesztés mellett több billió évig fog tartani. A Föld azért van a Naptól mostani távolságában, mert ez a távolság pontosan megfelel a Nap mostani tömegének. Ha hirtelen a felére csökkenne a Nap tömege , a Földre gyakorolt gravitációs vonzása is a felére csökkennék és a Föld a Naptól nagyobb távolságban keringene, közelebb a fagyos, sötét űrhöz. Végül az égitestek pályájának kialakulására még egy harmadik tényező is gyakorol befolyást: a közelben átvonuló csillagoktól eredő gravitációs erő.

12