Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1930

galmasan, s a felülvizsgálás munkáját Jablonowsky Piroska tanár végezte. Kétségtelen, hogy irodalmi szempontból nevezetes cselekedet ez, mely elismerésre méltó, de méltó ahhoz az osztályhoz is, melynek sok kiváló növendéke szerzi meg az első kollégiumi érettségi bizonyítványt. A kiadáshoz szükséges összeget részben lanulóink szülei adták össze, kiknek e helyen nyugtázzuk hálás köszönettel következő adományaikat: Herramhof Amália 25, Farkas Edit 20, Lörenthey Katalin és Márta 15, Füstér Sarolta, Knuth Jolán, Pap Edit, Plósz Erzsébet, Siegler Alice és Nóra 10, Adler Edit, Gera Rózsa, Gráf Magda, Kachelmann Márta, Klaniczay Magda, Liedemann Éva, Lonkay Julia, Pap Irén, Rapaics Katalin, Schelken Pálma 5, Csegezy Emma, Heintz Erzsébet, Kendeh Sára, Melichár Edit, Szulner Zsuzsa 3, összesen: 175 P. eddig, de további befizetések folyamatban.

Önművelés volt az a levelezés, melyet tanítványaink külföldi leányokkal folytattak. A múlt évben levelezést folytattak Dr. Láng Margit Vili. osztály tanítványai, kik angol leányokkal érintkeztek. Ennek volt eredménye az a kedves tény, hogy egyik levelező, félévet töltött Magyarországon, felke'este iskolánkat is, sőt kedves előadást is tartott, az önképzőkörben. Bizonyos, hogy megszerette a magyarokat és szószólójuk lesz a maga még oly szűk körében. — De leveleztek kisebb tanítványaink is, s itten Télessg Dalma 111. osztályos tanulóinak buzgalma különösen kiemelendő. Erről a vezető tanár számol be alábbiakban:

Mikor a rokonnépekről emlékeztünk meg iskolánkban, a III. oszt. növendékei közösen írott levélben üdvözletüket küldték Kuopioba (Finnország), ismeretlen leánytársaiknak. Aztán várva-várták a választ. Karácsony előtt utolsó tanítási napon megjött északi testvéreik nagyon szíves köszöneté, az ottani iskola fényképe, az osztályok csoportképei s egyéb felvételek. A nagy öröm okozta felbuzdulásban ki-ki választott egy nevet, megindult a levelezés, mely igen kedves, meleg barátsági kapcsolatokat teremtett. Egész sereg leányka kérdez, válaszol, az itteni, ottani viszonyokat ecseteli. Húsvétkor népszokásokról folyt eszmecsere, költemények, dalok is jöttek, mentek, de igen szépen megindult a kölcsönös nyelvtanítás. Majd minden levélben van néhány finn szó, melyet a mieink magyarral viszonoznak. Igen kedves az a mohó érdeklődés, melyet északi testvéreink tanúsítanak hazánk iránt. Növendékeink viszont szívből örülnek, hogy az irredentát ezúton is szolgálhatják.

Megindult a levelezés több magyar leánykával is, aki cseh vagy román megszállt területen él. Megható, azok milyen fájó örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy a csonka hazából hírt kapjanak. Növendékeink pedig tapintatosan igyekeznek őket bátorítani, buzdítani, tájékoztatni mindenről, ami őket érdekelheti. Hisszük, hogy ezzel jó szolgálatot tesznek.

15