Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1928

1. Az iskola története.

A kollégium őse, a polgári leányiskola az elemi iskolából fejlődött, és pedig 1883. szeptemberében nyílt meg I. és II. osztálya Falvay Antal igazgatása alatt, s az 1887/88. évben, tehát 42 esztendő előtt lett teljes négy osztályúvá. A növendékek száma állandóan növekedett, első évben 131 volt, 1898/99- ben érte el a legmagasabb számot, a 300-at. Már a kilencvenes években felmerült az a gondolat, hogy a polgárit végzetteknek az iskolával kapcsolatban kellene továbbképzést nyújtani, sőt az 1903/4. iskolaév folyamán az iskolabizottság felsőbb leányiskola felállítását határozza el s az V. osztályt a főgimnáziumnak új épületébe való kiköltözésével egyidejűleg meg akarja nyitni. A főgimnázium 1904 őszén fasori palotájába kimegy, a leányiskola a felszabadult tágasabb helyiségeket elfoglalja ugyan, de a szép tervből nem lesz semmi. 1908—12-ig Scholtz Lajos, 1912— 1926-ig Mikolik Kálmán igazgatja az iskolát.

1917. május 14-én az egyház az iskolának felsőbb leányiskolává való átalakítását, illetve leánygimnáziummá való átszervezését mondja ki. Ez a terv sem valósul meg, történik azonban egy fontos lépés, amennyiben a polgári és elemi iskolák külön igazgatás alatt folytatják 1919-től munkájukat. A háború utáni viszonyok még inkább nehezítették a régi terv életrehívását. A magyar egyház ugyan Raffay Sándor püspök kezdeményezésére fontos lépést tesz 1920-ban az evangélikus nőnevelés érdekében, amennyiben kezelésbe veszi 15 éves szerződéssel az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné-utcai épületét s itt a tovább is fenntartott internátus mellé három évfolyamú továbbképző líceumot szervez olyan leányok számára, kik modern nyelveket kívánnak tanulni, s az általános művelt12