Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1925

A vándormadár délen.

Kit nem ragadott meg valaha a Goethe-féle „vágyakozás Itália után“, amit olyan gyönyörűen rajzol Mignonjában? Ezt a földet járta Goethe, Gazdag lelke itt lett még gazdagabb. Schiller róla álmodott. Taucherje Messinában, Bürgschaftja Szirakuzában játszik. Meyer, a nagy svájci protestáns költő, rajongott e tündérországért és azt mondta róla, hogy ez a „föld kebelén a rózsa". Platen annyira szerette, hogy állandóan itt lakott; Szirakuzában pihen egy gyönyörű park tropikus fái alatt. Shelley természetimádó lelke elmerült Itália szépségeibe, mint a búvár a tenger mélységeibe. Byron itt álmodta magát utoljára boldognak, innen ment át Hellászba, hogy meghaljon a görög szabadságért.

Kisfaludy Sándor, ezredéhez Milanóba bevonulva, négyökrös szekéren ballagott végig a gyönyörű lombardiai síkon és elábrándozgatott, vagy Vergilius pásztori költeményeit olvasgatta. Kisfaludy Károly üldögélt a „sötét olajfák illatos hüsében“ és merengve gondolt hazájára, mely akkor is boldogtalan volt. Arany János a Toldi Szerelmében gyönyörűen énekelt e földről, ahol egy szép dala szerint: „Délre lejt az Alpok alja s a fűszeres völgy, rónaság az erdős Appenint uralja." Az ifjú Petőfi érzékeny szivének milyen rosszul esett, mikor ezredét nem Itáliába helyezték át, amint remélte, hanem a barátságtalan Horvátországba. Itt kellett sínylődnie, mig „sorsának rabbilincse meg nem törött".

Annyi nagy lélekkel Itáliába vágyakoztam, és hála Isten, újra és újra eljutottam én is. Álltam a többi között az Albánói- hegyeken, ahol valaha Albalonga, Romulus szülővárosa feküdt. Itt győzték le Róma hősei, a Horatiusok, Albalonga három hősét és a hegyek lakói leköltöztek a hét domb városába. Megragadott itt a latin lélek zordon fensége.

Jártam Amalfiban, ebben a sziklákhoz tapadó fecskefészekben, mely valaha, mikor nagy polgára, Flavio Gioja