Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

Árpádházi Szent Margit hazaszeretete. Hazaszeretet. Szent szó, — és mégis kevés olyan szó van a magyar nyelvben, amellyel annyiszor visszaélnének, mint a hazaszeretet. Hazaszeretet. Világos, egyértelmű szó, — és mégis kevés olyan magyar szó van, amely mögé annyi értelmet bujtatnának, mint a hazaszeretet mögé. Hazaszeretet. Áldozatos életet jelentő szó, — és mégis kevés magyar szóval takarnak annyi önzést, érdeket, érvényesülési vágyat, törtetést, mint a hazaszeretet szép szavával. Folytathatnám tovább ezt a fájdalmas felsorolást, de nem teszem, mert itt még az igazság kemény szavával se akarok megbántani senkit. Hiszen az igaz magyarok már tudják, hogy amint minden kornak, úgy a mi hazafias érzésben lángoló korunknak is megvannak a maga hazaszeretet-parazitái. Tudjuk, hogy vannak közöttünk olyanok, akik nem a Hazáért, hanem a Hazából élnek. Tudjuk, hogy vannak irányzatok, amelyek monopolizálni akarják maguk számára azt, ami minden magyarnak kötelessége. De egy csoportra mégis rá kel reflektoroznom: sok magyar túlságosan is hangoskodó hazaszeretetére. „Hangoskodó hazaszeretet". Majdnem fogalmi ellentmondás, hiszen az igazi hazaszeretet nem szorul rá a megafonok felerősített hangorkánjára, nem ágál hangosan a fórumon, hanem szerényen, alázatosan szolgálja a Hazát. De egyet már itt jegyezzünk meg: Nem az a legnagyobb baja egy országnak, hogy ilyen hangoskodón hazátszerető fiai is vannak, hanem az, hogy ezek a hangoskodók félrecsúsztatták a hazaszeretet fogalmát. Mert: Ezek a hangosan és monopóliumszerűén hangoskodók ma csak a külsőségekben is megnyilvánuló, a hírlapilag is reklámozható, az emberektől is megcsodálható, külső akciókban is megnyilvánuló tevékenységet tartják igazi hazaszeretetnek. Embervoltunk miatt van ebben valami kis igazság is. Mert azt mindenki elismeri, hogy az a hős ka-