Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1942

61 Kitüntetéssel érett: Bohdaneczky Pál, Czeyda-POmmersheim Ferenc, Decsy János, Erdey Zoltán, Kasszán Béla, Kertesy Béla, Mihaktzky Róbert, v. Szüts Miklós, Tarnay Pál, Verzár Rezső. Összesen 10. Jelesen érett: Bezák Pál, Borbáth György, Dunst Ferenc, Galambos Gyula, Hay Péter, Horányi Sándor, Langer István, Sasváry Ferenc, Szűcs Miklós, összesen 9. Jól érett: Ebner István, Feit Pál, Kemenes Frigyes, Kleisl (Bekény) Károly, Krebs István, Kurutz Imre, Lénárd György, Mensáros László, Peller Károly, Regős Levente, Sályi Béla, Szántó Oszkár, Szente Tibor, Takácsy László, Tarczay Tibor, v. Tölgyesy Ottó, Vizkelety Tamás, összesen 17. Érett: Bendzsel Béla, Dobos Imre, Enyedi László, Gottl Tivadar, Homonnay' István, Horváth Zoltán, Kirschner Ervin, Kőhegyi Ferenc, Kunszt Emil, Láng Károly, Lugosi István, Nagymarosy Mihály, Szabó Sándor, v. Szénásy József, Tóth Lóránt, v. Várnagy Lajos. Összesen 16. Javító érettségi vizsgálatot tehet 2 tanuló: latinból 1, történelemből 1. A sikeres érettségi vizsgálatot tett tanulók pályaválasztása. C •a Pázmány F. Tud. Effy.-en Jozset Nádor műszaki és gazd. Tud. Egy.-en .á Cfl 1 Képzőműv. főiskj CO X CB CO Tovább tanul Szerzetes tan pályán Jogi karon : I Orvosi karon Bölcs, karon: Mérn.-i oszt.l Ép. mérnöki Qép. mérnöki Vegy mérn. Erdő mérnöki Állatorvosi Közgazdasági 1 Katonai főisk 1 Zeneműv. Fői 1 Képzőműv. főiskj fc -D •a a ü 00 c "N SÍ •co •ca c. •o a> c^ V HÍ Ipari pályára >1 •CO a si CA o eu SC 1 Közh. pályán ül c c 48 2 11 3 2 1 5 7 3 1 1 2 6 1 1 1 3 1 1 1 1 Búcsúzás 1942—43. Sűrű cseppekben esett az eső, mintha csak mutatni akarta volna azt a borongós érzést, amely a nyolcadikosok lelkét eltöltötte, amikor a diákok és szülők sorfala között „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek" nótával vonultak az oltár elé, hogy elbúcsúzzanak kedves tanáraiktól s az iskolától... Decsy János maturans'mondotta a búcsúbeszédet: Méltóságos főtisztelendő Igazgató Úr! Főtisztelendő tanári kar! Kedves fiúk! Nyolc esztendővel ezelőtt, egy napsugaras szeptemberi reggelen boldog izgalomtól remegő szívvel álltunk sorba itt az udvaron. Veni Sancte! Olyan új, félelmetes, titokzatos valami volt ez a fogalom! Remegett is a lábunk, mialatt pattogó zeneszóval vonultunk a templomba. De aztán az orgona szelíden búgó hangja és az áhítatos ének lassan eloszlatta félelmünket, s mikor az ünnepélynek vége lett, olyan büszkén feszítettünk újdonatúj bencés ruhánkban, olyan örömmel viseltük a bencés sapkát, mintha valami királyfiak lettünk volna. — Királyfiak nem voltunk, az igaz, de bencés diákok lettünk, igazi bencés diákok, s ezt nem cseréltük volna el semmiért.