Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

7 s a humanisztikus gimnázium igenis közvetlen kapcsolatban volt az élettel, az elméleti képzés mellett a valóságos, gyakorlati élethivatásokra is akart, és tudott előkészíteni és amikor változtak a kor követelményei, az iskola célkitűzése is ezekhez idomult. A tanítási anyag lényegében hoszszú időn keresztül változatlan maradt, de az iskola szelleme, életet adó lelke lassan-lassan átformálódott, vagy legalább is átszíneződött a kor irányító gondolatainak megfelelően. A megváltozott kulturális felfogás és a megváltozott gyakorlati élet ma megint új feladatok elé állítja az iskolából kikerülő fiatal embereket, olyanok elé, amelyeket eddig az iskola nem ismert, vagy legalább is a maga hatáskörén kívül állónak gondolt. Ha a középiskola be akarja tölteni történelmi szerepét, akkor ezekkel a kérdésekkel is foglalkoznia kell, mert hisz célja a kultúra-közlés, még pedig az élő, a valóságos kultúrának az áthagyományozása a következő fiemzedékre. Kétségkívül vannak változhatatlan, örök kultúrjavak, amelyéket az eredeti épségükben kell megőriznünk, de általában az egyes kultúrjavak értékelése, fontossága, egymáshoz való viszonya idők folyamán változhatik. Ha az újonnan szerzett kultúrjavakat beillesztjük a régiek közé, a régiek közül a fontosabbakat részletesebben kifejtjük és jobban értékeljük: ezzel ném tagadjuk meg a humanisztikus műveltség ideálját, hanem éppen ellenkezőleg tovább fejlesztjük, vagy esetleg csak napfényre hozzuk azt, ami azelőtt rejtve volt. Ahhoz, hogy valaki meg tudja állni a helyét a társadalomban, vagy még inkább, hogy abban vezető állást tudjon elfoglalni — ahhoz mihden korban és minden helyen más és más tulajdonságok szükségesek. Itt nemcsak műveltségi, tanultságbeli különbségekre gondolunk, nemcsak a szakműveltség különböző fokára, hanem azonkívül bizonyos belső lelki tulajdonságokra is. A civilizációnak az utóbbi pár évtizedben való rohamos fejlődése ejősen megváltoztatta a gyakorlati életben való érvényesülés feltételeit. Általánosan ismert tény, hogy minél magasabb fokú valamely civilizáció, annál bonyolultabb és annál nehezebb egyes részeinek a működését összefüggésükben ismerni, annál nagyobb feladat az egészről áttekintő képet alkotni — de viszont másrészről annál nagyobb a szükség, hogy legyenek olyanok, akik ezt az összefüggést ismerik. Szeretnénk ezt egy példával megvilágítani. Primitív igényeknek megfelelő falusi házat szükség esetén megépít maga a gazda, aki az építő-mesterséget külön soha nem tanulta. Ezzel szemben a modern városi bérház építése 40 különféle ipari szakmunkást foglalkoztat. Addig, amíg az épülő házak legnagyobb része primitív falusi ház, ritkán lesz szükség átfogó tudású, gyakorlott organizátorra, aki 40 különféle iparos munkáját vezeti és egy cél érdekében egységesen irányítja, de minél komplikáltabbá válik az élet, annál gyakrabban lesz ilyenekre szükség. Valamikor csak nagy gyárvállalatok, hatalmas üzemek berendezéséhez kellett különleges szervező tehetség, ma a legkisebb üzlet megnyitása is bonyolult viszonyok ismeretét, szélesen elágazó szervezést kíván. Ezért van az, hogy ma egyre többet hallunk a szervezés, az organizáció nagy jelentőségéről. Amíg a bonyolultabb szervezés csak rendkívüli feladat volt, addig megelégedtünk azzal, hogy azt művészetnek tekintettük, különleges tehetségnek; akkor mindenegyes különleges feladathoz kerestek egy