Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

22 játszott az állatfajok tenyésztésében, a külföldi tenyésztés pedig inkább a hozadékot, a hasznot tartja szem előtt. A magyar és a német gazda összehasonlításában is a fényűző hajlam követelményét rosszalja Berzsenyi. A magyar gazda gyorsan akar nagy gazda lenni, fantázia vezeti tervének megalkotásában, nem a hideg és pontos latolgatás. Innen van, hogy gazdáink „majd mindig több marhát tartanak, mint amit illendően tudnának tartani, s majd mindig több földet akarnak munkálni, mint amit illendő szorgalommal munkálni győznének. Mely nagy céltalanságnak elég gyakran is tapasztaljuk azon szomorú következéseit, hogy a sok rosszul tartott marha, haszon helyett bőrével, a sok rosszul munkált föld búza helyett gazzal, s az egész nagy gazdaság nagy szegénységgel fizet." A földnek becsét nem pusztán a gazdaság kiterjedése teszi, hanem a tudás, a hozzáértés. Már említett példát máshol is Berzsenyi, hogy mit hoz a külföldi paraszt kis bekerített birtoka, melyet szakszerűen tud megművelni, de van nálunk is példa rá, „mert vannak tájaink, hol a magát jól bíró szorgalmas jobbágy annyi esztendei árendát (évi bért) ád a földért, mennyit azért másutt még örökben sem adnának." Céltalan tehát a nemesi birtokgazdálkodásnak azon fajtája, ahol az uraság saját üzemében akar minden földet megművelni, azért is, mert nem győzi, de azért is, mert a megnyomorodott jobbágy elerőtlenedik, s szorgalmas munkára képtelenné lesz. A jobbágyokkal való emberséges bánásmód a gazdasági életben is nagy fontosságú. A magyar nép jótulajdonságairól már szólt Berzsenyi és kimutatta, hogy a nép hibáinak forrása maguk a jótulajdonságok, melyeket nem palléroz lelki kultúra és ezért eldurvulnak, hibákká lesznek. Ilyen jótulajdonságai a magyar népnek a fejlett becsületérzés, csinosságra törekvés, büszkeség, erő és okosság, mely ha nem terelődik helyes irányba, megannyi hibává változik. „A népmozgalomnak egyik fő ösztöne és rugója a becsületérzés. Ez teszi a vitéz előtt a halált könynyűvé, az izzadó munkás előtt a nehéz dolgot játékká, s ez teszi, hogy az minden nagy terhei mellett is, nem elégszik meg a szükségessel, hanem szünet nélkül többre törekedik." A becsületérzés ösztönét ápolnia kell a munkaadónak, a földbirtokosnak jobbágyaiban, mert ha ez az ösztön rossz irányba terelődik, zsiványsággá fajul. A jó bánásmód érezteti a jobbágy emberi méltóságát és felejteti szolgaságát. Világosan láthatjuk az állítás igazságát, mégis a való élet mennyire rácáfol, milyen mulasztások terhelik e tekintetben a földesurakat. De nemcsak maguk az urak nézik le a népet, alantasaik sem bánnak vele különben. „Mert ha meggondoljuk, hogy néhol a legcsekélyebb tisztviselők és uracskák is a népnek semmi becsületet nem adnak, hanem azokkal szabadon gorombáikodnak, még az elöljárókat is tézik (tegezik), lehuzatják, stb., éppen nem lehet csudálnunk, ha ily durva bánásmód mellett a népben a becsületérzés s azzal együtt a széperény legszebb nemeit elfojtva látjuk." Van nép, mely el tudja fojtani becsületérzését és elhagyja magát, szinte emberi háziállattá alacsonyul. A magyar nem ilyen, szilajsága következtében az embertelen bánásmód benne, az egész becsületérzést felfordítja, meghamisítja és gonoszítja, hógy „ ... nem a jóban, hanem a rosszban keres becsületet". Berzsenyi nem javasol értekezésében job-