Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

19 tartja megszégyenítőnek. Ezek az ú, n. diplomatikus emberek. A szabad pásztorkodó élet emberei „mint legdelibb erdei gavallérok a magyar legénységnek betyárpéldányait formálják". A pásztorkodás elszoktatja az ifjút a mezei munkától. Távol él apja házától, nem tanul bele a falusi ház körül szükséges változatos munka semelyikébe sem. „A gyermek semmi mesterségre nem taníttatik, úgyhogy ritkaság magyar polgárok között még csak olyanokat is találni, kik holmi durvább faragáshoz értenének." A mesterségekben való járatlanság annál szembeötlőbb, mivel a német telepeseknél, a házi szorgalom erősen támogatja a mezőgazdaságit. „Az teszi a nagy különbséget a magyar és német polgár közt, hogy majd minden német tud valami kis mesterséget, melyet a gazdaság mellett nagy haszonnal űz, s ha eladásra valót nem mindenik készít is, de a gazdasághoz megkívánható faragást, építést, mórozást (vályogépítést) stb. majd mindenik tudja. A mesterségekben való járatlanság a magyar falura is rányomja bélyegét. „Földmívelőink épületei felette rosszak és úgy össze vannak tömve, mintha nálunk a föld oly szűk és drága volna, mint Londonban." A házak körüli belsőség rendkívül szűk, vagy egyáltalán hiányzik. Sajnos, nemcsak a parasztházaknál áll így a dolog, hanem a szegényebb nemeseknél is . „Számtalan helyeken az embereknek még kis kertjük sincs, úgyhogy nemcsak a parasztok, de sok helyen még a magyar Szent Korona tagjai sem tudnak fokhagymát termeszteni." A tőkehiány okozza, hogy a gazdasági épületek nagyrésze közönséges fatákolmány, aminek következménye, hogy egy-egy tűzvész egész falut tesz tünkre; vagyon, állat, minden elpusztul, mert a házak közé van zsúfolva. A német telepesek jártassága a falusi élet kívánta építkezésben megmenti őket ettől a veszélytől. Épületei számosabbak és jobbak, mint a magyar gazdáé. A magyar és német gazda különbségét más vonatkozásban is észreveszi Berzsenyi. A magyar gazda nem dolgoztatja feleségét, sőt még a ház körüli munkában is segítségére van. „Szép nemzeti bélyegre vall . . . hogy a magyar a gyengébb nemnek csak a könnyebb munkákat, a férfinak pedig csak az erőt kívánó dolgokat adja; s megvallom, valami barbariest látok abban, midőn a német hölgyével és lányával csépeltet, kaszáltat, stb., noha más részről meg kell azt is vallanom, hogy a német szorgalom nagy részét éppen az teszi, hogy mind a két nem minden munkában egyenlően vesz részt, s míg a magyar teletszaka csak dohányzik és furulyái, addig a német az asszonyokkal együtt fon, köt, varr stb., ami igen más következetű, mint à furulyaszó." A nemesi nevelés sem célszerű a mezőgazdaság szempontjából. Következményei talán még károsabbak, mivel a nemesség kezében volt az ország megművelt területének nagyobbik része. A nemesi ifjú városban tanul, ami szüleinek nagy költséget okoz. Tanulmányai során nem foglalkozik olyan dolgokkal, melyekből későbbi gazdálkodása hasznot meríthetne „a helyett, hogy az életre és gazdaságra szolgáló tudományokba . . . avattatnék, többnyire olyanokat tanul, melyek a terhes nevelés által kiürült atyai gazdaságot még inkább kiürítik." A nemesi nevelés következménye aztán, hogy a tanulmánytik elvégeztével az ifjú nern tanul bele a gazdaságba, nem veszi át idő.s atyjától az ügyek vezetését, „a városi mulatságokhoz ellenben nagyon is hozzá szokván, azokat majd faluról-falura, majd erdőről-erdőre hajhássza, majd pedig magát hivatalra