Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

16 ütemű telepítési akció volt. Kincstári birtokokon is folyt a telepítés. Magyarország visszaszerezte nagyjából ezeréves határait, de népességében hihetetlenül megfogyott. A városok lakossága sem volt nagy. A mezőgazdasági viszonyokról szólva Berzsenyi is alapvető hiánynak a népesség kis számát tartja. ,,A magyarlakta jobb tájaink között alkalmasint legnépesebbek Sopron és Vas vármegyék rónái; de ez a népesség is csak olyan, hogy ott sem győzi a magyar a maga gazdaságát, ott is hegyi hencek és horvátok pörgetik a tarlót és a csépet, s még Kőszeg vidékén is láttam csehországi kapásokat. Ha pedig beljebb tekintünk hazánk szívébe, legtermékenyebb síkjain egész tartományokat látunk tatár nomadizmussal bitangoltatni, s hol számtalan faluk és városok virágozhatnának, az egész nemzeti mozgalom abból áll, hogy egy-két zsíros betyár hurcolja a subát és a lopott marhát." Berzsenyi, a dunántúli nagybirtokos érezhetően az alföldi viszonyokra gondol, ha nem is fejezi ki nyíltan célzását. Különben is a XIX. század divatos betyárromantikája nála más megítélésre talál, nem az irodalmi érdekességet látja benne, hanem a gazdasági és erkölcsi élet nagy kerékkötőjét. A rossz néposzlat következtében az ország népesedési arányai eltorzultak. A felvidék a töröktől kevesebbet szenvedett, népe jobban szaporodhatott, Dunántúlon a feudális nagybirtok erősebben telepített, mint az ország más részeiben. Ez hozta, hogy „legmeddőbb havasokon munka és föld nélkül sorvad a sok nép; leggazdagabb rónáinkon pedig munkás nélkül sorvad a föld. Ott a szükség fogyasztja és aljasítja a népet s haszon nélkül vész a drága föld". A felvidéki a mezei munka, főleg aratás idején lejön ugyan dolgozni, de a munka kínálata és kereslete szervezetlen. Sokszor olyan vidékre mennek vándor munkásaink, ahol nincs rájuk szükség és hetekig csatangolva, rongyosan és kiéhezve térnek haza. A munkavállalás szervezése igen kívánatos lenne. A nemzetiségi vidékről jött munkást Berzsenyi kevesebbre értékeli, mint a magyart, két-három tót vagy buger sem ér fel vele, de engedelmesebb és nem zárkózik el makacson, ha nem azt parancsolják neki, amihez szokva van. A „céltalan néposzlat"-nak átkát még súlyosabbá teszi a birtokok rossz eloszlása, a céltalan földosztály. „Egy-két dugadűlt falu annyi élőföldet bitangol, mennyi a perzsagyőző Attikának alig volt " A nacvkiterjedésű határ következtében az egyes gazda birtoka messzi van a falutól, sőt ha több tagban van földje, s ez a leggyakoribb eset, a tagok között napi járás is lehet. „Elfárad az ökör és béres, míg a dolog helyére jut, s az egész szorgalom csak a kertek aljáig szól." A birtok elaprózódásának kérdése mindmáig időszerű. Óriási nemzeti kárt jelent évről-évre az a fuvartöbblet és időveszteség, ami a sok távoleső részre tagolódott birtoktestek megművelésével jár. Az elaprózott birtokrészecskék egy tagra való átcserélését nevezzük tagosításnak, mely folyik ugyan, de a földek minősége, az örökölt részhez való ragaszkodás és személyes, helyi jellegű nehézségek mîàtt gyors ütemben nem hajthatjó végre, bár jelentőségében megelőzi a földhöz juttató birtokreformokat Berzsenyi a birtok elaprózódásánál is nagyobb bajnak tartja a szomszédok örökös veszekedését, perlekedését és a cselédek korhelységét. Ezek a bűnök okozzák, hogy valaki „elég jó gazdának nézheti magát, ha több száz holdjai mellett nem koplal". Nem jobbágyokról van szó,