Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940

87 Vezérünk, a mai fiatalság Vezére: Krisztus, s szent jelünk a Kereszt. A régieknek mondatott: „In hoc signo vinces!" Ez az oka a mi bizakodásunknak, a mi fiatalos optimizmusunknak, mert hiszünk abban, hogy e jelben mi is győzni fogunk. Ideigóráig győzedelmeskedhet a Bün, uralkodhat a Gazság, de jól tudjuk, hogy az Igazság mégiscsak felülkerekedik, az Igazság mégiscsak győzni fog. Ezért mi nem a rombolás, az istentelenség, hanem az építés, a krisztusi Magyarország harcosai akarunk lenni. Nem habzó szájjal vért, fegyvert követelünk, nem akarjuk Édesanyák könnyeit növelni. Mi az építő, az „igaz-baráti" kezet őszintén megragadó magyarok akarunk lenni. Nem fájdalmat növelni és sebet osztani, hanem szeretettel gyógyítani akarunk. Mi tudjuk, hogy azt a földet, melyet most a Magyar Katona visszaszerzett, nekünk kell átalakítani, nekünk kell szívében és szellemében is egészen a miénkké, egészen magyarrá tennünk. Ezért ez lesz a mi munkaprogrammunk: Élni akarunk, mert azt hiszik már rólunk, hogy meghaltunk! Keresztények akarunk lenni, mert azt hiszik már, hogy nincsenek keresztények! Meg akarjuk mutatni, hogy van még bennünk élet, hogy nem haldokló oroszlán a keresztény világ, melyen mindenki rúghat egyet! Modern Anteusok leszünk, akiket a pillanatnyi sikertelenség még jobban megerősít. Ez a mi himnuszunk, ezzel lépünk ki az életbe, s hogy ezzel a himnusszal az ajkunkon tudunk elindulni, ezt köszönjük mégegyszer hálás, szerető szívvel jóságos Igazgató Urunknak, szeretett Simonyi osztályfőnök úrnak és szeretett Kamill osztályfőnök úrnak s áldottleikü Tanárainknak. S azt hiszem, az lesz számukra a legszebb ajándék, a legnagyobb öröm, ha látják, hogy nem veszett kárba a sok fáradtságos munka, mert büszkék lesznek majd az ő szeretett fiaikra. Nem búcsúzunk tehát, mert érezzük, hogy a kedves Alma Mater kapui előttünk sohasem fognak becsukódni, a szobák ajtajai mindig nyitva állnak s a megértő, jóságos tanárszobrászok mindig visszavárnak. Búcsúzóul ezért csak ennyit mondunk: „A viszontlátásra"! sjc * * És most, amikor kilépünk ebbe az ágyúzajos, bomba-robbanásos világba, zsarátnokként szívünkbe perzselnek szeretett Igazgató Urunk utolsó, áldozócsütörtöki szentbeszédének szavai: „Fiaim! A krisztusi világot valósítsátok meg az életben. Mert ott, ahol Krisztus uralkodik, nem ágyúk bömbölnek, és bombák robbannak, hanem ott a szeretet és Béke uralkodik!" Kója Béla, maturandus.