Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940

15 kép a nagyerejü emberről. Ez az ember mindenütt győz. Élete végcélja még ködbe vész. A gyerek előtt egy különös eseménysorozat jelenik meg. A fantázia még nem működik. Látja Erős Jánost, végig kíséri dicsőséges útján. Győzelmeinek örül, kudarcától fél. Ebből a primitív élményből nem szabad kizökkentenünk. Legfeljebb egy kérdést kockáztathatunk meg: Látod-e Erős Jánost, fiam? Ha a gyerek végig olvasta a mesét — hogy végig olvassa, bevezetőnkkel kell figyelmét és olvasási kedvét felébresztenünk — okvetlenül látja is. (Ebben a korban, sőt még később is, a gyermek vizuális.) Ezt az Erős János-látást fokoznunk kell: Nézd meg jobban, fiam! Segíthetünk is neki; behunyt szeme elé élesebben rajzoljuk meg a hős alakját és az eseménysorozatot. Ennek a primitív élménynek a rögzítéséről egy-két kérdéssel is meggyőződhetünk. A legélénkebb fantáziájú gyereket kérdezhetjük: Milyennek is látod Erős Jánost? A gyerek lassan megnyilatkozik. Az első olvasási óra ezzel jóformán el is múlt. Hogy a^ianár meggyőződjék, mennyire vettek részt növendékei az egyéni és közös munkában, rövid házi feladatot tüz ki a tanulóknak: jövő órára mindenki írja meg: Milyen volt Erős János. Legfeljebb tíz sort írjatok. Növendékeink, egyéni képességeik és adottságaik szerint, beszámolnak majd Erős Jánosról. Mindjárt megkaptuk a következő óra számonkérési anyagát. A számonkérést nem szabad leckeszámba venni. A házi feladat felolvasása kitüntetés a felolvasóra. Több tanuló olvasson fel a számonkérés ideje alatt. (Ezt a számonkérést, illetve felolvasást ne osztályozzuk. Minden tanulót dicsérjünk meg, de a fokozati különbségeket emeljük ki, így fokozzuk a tanulók becsvágyát!) A még hiányosnak mutatkozó képet egészítsük ki. Az egységessé alakuló képet aztán igyekezzünk rögzíteni a tanuló tudatában. Eddigi munkánk volt: a primitív olvasási élmény percepciója és rögzítése a tanulók tevékenységi és kifejező készségének munkábaállításával. Az olvasmány fő motívumát, az eseményeket végigélő személyt így igyekeztünk elevenné tenni. Második fontos lépésünk: Az olvasmányt személyes élménnyé kell tennünk. Erős János mesebeli ember: messze van. A gyerek olykor érzi, hogy nem létező alak, mégis tetszik neki. Miért? Mert ideális. Ő is szeretne ilyen lenni. Örök emberi vágy az ideális, az ideálok felé. Igyekezzünk felszabadítani ezt a vágyat! Na, most már láttuk Erős Jánost. Ugye szeretnél te is ilyen Erős János lenni? Ilyen erös, kiváló ember. Te lennél az első ember az osztályban. Mindenki félne tőled. Te is nagy dolgokat müveinél. Például kivernéd az oláhokat Erdélyből. Fogd csak meg az izmodat, fiam. Ugye milyen erős! Látod, ilyen erősnek kell lennie! Megemelsz három egymásra tett malomkövet félkézzel. Képzeld el: elindulsz Erős János útján. Na, hogy mennél? Most megint felszabadítunk egykét élénkebb képzeletet. Röviden megbeszéljük a tárgyat. Erősen vázlatszerüen kell ezt tennünk, mert a részletes feldolgozás bénítóan hat a fantáziára és sablont ad. Mindjárt meg is van a következő házi feladat az előzőhöz hasonlóan. írd

1 meg holnapra: Ha én lennék Erős János! — Számonkérésnél az előbbihez hasonlóan járunk el. — Míg előző óránkban elevenné, most személyivé tettük az élményt. Az olvasmány növendékünk életének egy darabjává válik. Ezekből a házi feladatokból még ne irtsuk a stiláris és helyesírási hibákat. Ezeket csak felolvastatjuk, még hozzá kitüntetésképen. Ha na-