Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

5 feszített magyarságban a nemzeti összetartó erőnek a megtestesítője, őre, — ha kell — félelmetes kezű megvédelmezöje immár húsz nehéz esztendőnek minden megpróbáltatásán keresztül. Fölmerülhet a kérdés: mik Horthy Miklós férfias lelkének az erőforrásai nemzetmentő munkájához? Nem üres formaság, ha a körmenetben Horthy Miklós áhítatos tisztelettel halad Szent István királynak el nem porladó jobbja után. Régi mondás: ha nem tudsz imádkozni, menj a tengerre, majd ott megtanulsz. Horthy Miklós nem egyszer érezte magát közel az élet és halál Urának titokzatos Felségéhez. És ezek az érzések egy igaz embert elkísérnek a síron túlra is. Erőt merít Horthy Miklós hűséges élettársának nemes példaadásából. Erőt merít a magyar földnek, a magyar föld népének szenvedélyes szeretetéből. ,,Ahányszor kimegyek a falvakba, — mondja Horthy Miklós a karcagi kisgazdáknak — mindig fölfrissülve térek vissza s új bizalmat meritek abból az erőből, amely a földmívesekből felém árad". A bizalomnak e hangja drámai erővel tör jöl a Budapestre bevonuló fővezérnek a falvak népéhez intézett megrázó szózatából, amelyben a magyar föld népétől kér hitet, reményt, erőt és alapot a nemzet újjászületéséhez. Mint magyar ember bízik Horthy Miklós a magyar ipari munkásságban. Tudja, hogy sok tényező működött közre ennek a néposztálynak félrevezetésében. Mindent megtesz és megkíván mindenkori kormányától a munkaalkalmak előteremtését és a munkásság helyzetének javítását illetőleg, atyai gondoskodásának ára azonban a nemzeti hűség megkövetelése. „Telve vagyok szociális érzékkel, de hazámat visszadobni a sír fenekére nem engedem", jelenti ki 1919-ben Siófokon egy munkásküldöttség előtt. A nemzet jövőjébe vetett bizalommal törvényt készíttet új magyar értelmiség nevelésére. A magyar értelmiségnek azzá kell lennie, amire természetszerű és szükségképi küldetése, Istentől rendelt elhivatása van. Ezer év gyásszal és örömmel, könnyel és vérrel megszentelt hagyományainak hűséges letéteményesévé, a magyar történelmi sorsközösség tudatának megszemélyesítőjévé és tovább-származtatójává, a magyar nemzet lelkiségének a hordozójává. Ezzel áll és ezzel épít tovább az új évezred küszöbén a magyar értelmiség. Ezzel áll, enélkül elbukik a magyar nemzet is. Ezért követeli meg az iskolaügyi reform törvényében a magyar középiskolától, „hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje s a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa". A sokszerii magyar életet a nemzeti érzület közös nevezőjérs kívánja hozni. 1923-ban mondja a Kormányzó Diósgyőrött a munkásoknak: „Csakis a nemzeti érzület biztosítja a nemzet összes erőinek közös és hatékony kifejtését. Ha ezek az erők összeütköznek: a nemzet tönkremegy, egy tönkremenő nemzetnek pedig nem lehetnek boldog fiai". Ebben a hazafias szellemtől sugallt súrlódástól mentes építőmunkában látja és várja a haza fölvirágzását. ,,Reménytelen helyzetünkből csak a munka emelhet föl bennünket" hirdette Kalocsa magyarjainak. Az országnak katona-kormányzója meggyőződéssel vallja Zrínyi Miklóssal: „Minekünk, magyaroknak, valamink vagyon, fegyverrel nyeretett az mi eleinktől, úgy tartaték eddig, és nincs kérdés már abban, ezután is úgy kell megtartatni". Nemcsak a külső ellenségtől való békéssé-