Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

12 A régi főurakat, akik már az előző kor pártviszályaiban úgy gondolták, hogy kiskirályként minden hatalom az ő kezükben van, lassankint háttérbe szorítja. A hatalmaskodó főurak helyett új embereket emel magas állásokba a városi polgári rendből, sőt a jobbágysorsból is. A nádor hatalmát csökkenti, eltörli a vidéken való bíráskodásának jogát, mint hallatlan visszaélések forrását. De ez sem forradalmi lépés, mert már Zsigmond korában kialakult a nemesi vármegyei törvényhatóság, s a nádor bíráskodása vidéken teljesen felesleges volt és csak hatalmaskodásra vezetett. A hatalomhoz szokott főurak országos tanácsát sem szünteti meg, csak megkerüli. Maga mellé veszi a saját embereiből alakított titkos tanácsot: s ezek majdnem mind az ő emberei. Neki köszönhették vagyonukat, hatalmukat. A renaissance kor szelleme a városi polgároknak kedvezett. Mátyás itt is korának embere. A városi polgárság sorsán javít. Kiváltságokat ad nekik, régi földesúri városokból szabad városokat alkot, vagy kiváltságaikat megerősíti. Gondja van arra is, hogy a városok lakossága megkétszereződjék. Ezeket a városokat így megnyeri magának. Nemcsak jövedelmét fokozzák, hanem készségesen állnak mellette. A beköltöző nemességnek pedig a városi joghoz kell alkalmazkodnia, s így nálunk is ellentét kezdődik nemes és polgár között. Ugyancsak szívén hordja a jobbágyság sorsát. A Dubnici-krónika, Temesvári Pelbárt jaj-szót és átkot szórnak ugyan Mátyás fejére és szemére vetik, hogy a népet a sok adóval tönkretette, mégis az a szállóige maradt ránk: Mátyás, az igazságos. S ezt a sok adó ellenére is megérdemelte. Nem csak kihasználni akarja a népet. A renaissance kor emberséges érzésvilága meglátszik Mátyás magatartásán. Ügyel arra, hogy a jobbágyoknak igazságot szolgáljanak. Személyesen is ellenőrzi az urakat, mint erről mondáink tanúskodnak. Megjelenik álruhában, hogy lássa, hogyan bánnak az urak szolgáikkal, s ha visszaélést tapasztal, az urakkal kíméletlenül, néha nagyon szellemesen bánik el. Nemcsak szobájából intézi a szociális kérdést, mindenről tapasztalati meggyőződést szerez. A renaissance kor egyéni szabadság-e Ivét is érvényesíti a jobbágyokon. A földesurak a szabad költözködés jogát már Habsburg Albert és I. Ulászló alatt szeretnék korlátozni. Kísérletet is tesznek ennek megvonására. Mátyás király ismételten kiemeli, hogy a jobbágyok „szabadok"; mintha így mondaná: ezek is emberek, megilleti őket a szabadság. Hogy 1460 után még egy félszázadon át megmaradt nálunk a jobbágyok személyes szabadsága, ez Mátyás humanista gondolkodásának érdeme. Arra is van gondja, hogy a jobbágyoknak meglegyen a kereseti és emelkedési lehetőségük. A Dózsa-lázadás után a jobbágyságot a magyar főurak szolgasorsba juttatták, ugyanakkor, midőn Nyugaton a 16. században javult a jobbágyok sorsa. Mátyásnál csak a közjogban nincs szerepük, különben elég jó jövedelmük van. Szőlőket bérelhetnek, sőt bérelt földjeiket albérletbe kiadhatják, jövedelmeikkel szabadon rendelkeznek, bemehetnek a városba, esetleg lányuk férjhez mehet városi polgárhoz. A gazdag és megelégedett államban aztán kell, hogy a szellemi élet