Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938
17 Nagyon sok derék magyar ember meglehet Pázmány, Zrínyi, Kölcsey stb. műveinek ismerete nélkül és igen derék magyrtfok maradnak, akik minden kötelességüket teljesítik a hazával szemben. De te középiskolába is jártál, tőled a haza műveltségben is megköveteli szolgálatodat. És ez a szolgálat nem nehéz. Amikor már megszoktad, hogy régebben másképen írtak, és könnyebben tudsz figyelni az író mondanivalójára, megdöbbenve fogod látni, hogy hazánk nagy íróinak gondolatai mennyire időszerűek, milyen sokszor fejezik ki ugyanazt, amit te is gondoltál. Ez annak a jele, hogy lelked kezdi érezni a velük való rokonságot. Nem lesznek már idegenek, korban tőlünk messzeállók, hanem rokonaink, barátaink, örök útitársaink. Még más körülmény is kötelességeddé teszi a magyar irodalom ismeretét. Nincs még egy európai népnek a nemzet sorsával ilyen mélyen összekapcsolt irodalma. Hazánkat sokszor fenyegette megsemmisülés veszélye. Politikai elnyomás épúgy fenyegette, mint az idegen műveltségbe való felszívódás. A válságos pillanatokban mindig voltak nagy emberek, nagy írók, akik erre a veszélyre felhívták a nemzet figyelmét. Ezért nem esztétizáló jellegű a magyar irodalom, de azért közli a nemzeti műveltséget is erősebben, mint más európai irodalmak. Ismerkedj meg azonban ezen utóbbiakkal is. Az idegen nyelvek tudásának úgysem az a legnagyobb értéke, hogy egy-egy hozzánk elvetődő német, francia, vagy angol emberrel tudj beszélni, hanem az, hogy ismerkedj meg más népek műveltségével, hogy a magadét annál öntudatosabban ismerjed és az idegenből tanult hasznos dolgokat itthon is ismertesd. Az eddigiekben a modern úri eszmény lelki tartalmának fő összetevőit fejtegettük. Vallásosság és hazafias lelkület az alapja nevelési eszményünknek. Megmondottuk, hogy a két szó milyen szellemi tartalmat rejt magában, az önnevelés feladata ezeket az értékeket kialakítani az egyén lelkében. A megvalósításnak első feltétele, hogy az előbb részletezett két fő erényt öntudatossá tegyük. A vallásosság öntudatosítása régen kipróbált eszközökkel biztosan elérhető. A mindennapi imádság, keresztvetés, harangszó, templom, olyan mindennapi formák, melyek keresztény országban szinte óráról-órára figyelmeztetik a hívőket a hit gyakorlására. De rájuk is áll a lélektani tapasztalat igazsága: quotidiana vilescunt. Értékük a megszokottság folytán csükken. Ha nem öntudatosítjuk időrőlidőre a vallási élet formáinak jelentőségét, lelki életünkben feltétlenül a lélektelen megszokottság, a rutin zátonyára fogunk kerülni. Ezért fontos, hogy a művelt katolikus hívő ne gondolja vallási kultúráját a nyolc középiskolai esztendő hittan-tanulásával végleg biztosítottnak. Évek folytán úgyis rengeteget felejt az egykor tanultakból, de ha kivételes emlékező tehetsége meg is óvná ettől a veszteségtől, a megszokás nála is a rutin jelenségével fog végződni. Katolikus kultúránk szinte végtelenül gazdag, magyar nyelven is már szinte könyvtárakat tesz ki azon könyvek száma, melyek alkalmasak, hogy a hívek a már ismert igazságokat újra és újra felfrissítsék lelkükben. Az Egyház a papoknak a lelkiolvasmány gyakorlatában írja ezt elő. Érdekes, hogy Szent Benedek szerzeteseinek csak az olvasmányról szól, az elmélkedésről nem emlékezik meg. Különösen nem szabad megfeledkeznünk a könyvek-könyvéről, a Szentírásról, melynek olvasása a lelki művelődés fejlesztésére különösen alkalmas. De nemcsak
