Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

Az úri lelkület. (Bevezetés bármely illemtan tanulmányához.) Iskolánk egyik osztályához az elmúlt években egyszer kérdést intéztek, hogy miről szeretnének hallani az esetleg bevezetendő osztályfőnöki órán. Minden tanuló egy kis cédulára írhatta óhaját. A különféle javaslatok között messze legelői szerepelt az illemtan. A jó modor titkai felé irányuló kívácsiság még a légoltalom iránti érdeklődést is meghaladta. Nincs is semmi rendkívüli ebben a jelenségben. A társadalomba lassanként belenövő fiatal diák félénken áll a régóta bevett formákkal szemben, minden tiltakozása ellenük nem más, mint félszegség palástolása forradalmaskodással, lázadozással, ami rendesen csak addig tart, amíg rövid gyakorlat és azt megelőzően sok megfigyelés, no meg egykét illemtan elolvasása után meg nem barátkozik azokkal a szokásokkal és külsőségekkel, amelyek olyan félelmeteseknek tűntek fel valamikor. A mai világban furcsán hat, hogy az Aranygyapjas-rendet csak azok kaphatták meg, akiknek apai, anyai ágon felmenőleg a tizennyolcadik fokig csak nemesi ősük volt, de polgári világunkban is könnyen alkotják meg az ítéletet a társadalmi formákat kevéssé ismerő, vagy azokat kevésbbé használó emberről, hogy nem volt jó gyermekszobája. Nem is lehet mindenkinek jó gyermekszobája, sőt egyáltalán gyermekszobája sem lehet mindenkinek, különösen nem a népes családokban. Nem is függ az igazi jó modor a család anyagi körülményeitől olyan mértékben, amint azt a polgári társadalom hiszi. Az arisztokrata társaságban az ötvenezer holdas gróf épen olyan mágnás mint a háromszáz holdas. Az egyenrangúság alapja a származás, a társadalmi formák alapja pedig a családi hagyomány, ami sokszor évszázados tapasztalat kincseit származtatja át több főnemesi családunknál. A polgári társadalomnak nálunk nincsen olyan múltja mint a főnemességnek, szerkezetében is sokkal rétegezettebb, mégpedig az anyagi javak birtoka szerint. Ezért a társadalmi érintkezés formái sem nőttek ki olyan természetesen a hagyományból mint az arisztokráciánál. Sok tehát az eltanulandó formula, a divat szerint változó szabály, amit ismernie kell annak, aki az úriember nevére tart igényt. így tolódik át a hangsúly a külsőségek felé és az illemkódexek paragrafusai egyre szaporodnak. A szabályok zöme nem találmány, nem