Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1937
6 tudják az egyik lehetőséget a másiknak feláldozni, valamennyi lehetőséget meg akarják tartani, haboznak míg valamennyi elhatározás lehetősége megszűnik. Az áldozatkészség mellett az akaraterőnek másik forrása törekvésem ereje, ami tudatomba önbizalmat önt. Áldozatkészség és önbizalom nevelése fontos része a gyermek akarati nevelésének, amire még a továbbiakban majd visszatérünk. Az eddigiek alapján most megkísérelhetjük az akaratgyengeségnek bizonyos rendszerezését, csak az előrebocsátottakat kell — 1-gyel beszoroznunk. Az akarat gyengeségének egyik forrása a törekvések gyengesége. Lehet ez a gyengeség a gyermekkel született, amelynek gyógyítása a pszihiátria mai állása mellett csak bizonyos keretek között lehetséges. Az ilyen gyermek tompa, kedvtelen, kezdeményezés csak kevés vagy semmi sincs benne. A külvilág nem váltja ki az ilyen gyermekből a rendes ellenhatást, nem vérdeklődik, nem cselekvő, hiszékeny, könnyen befolyásolható. Másik megnyilvánulása az akarat gyengeségének a törekvések erejének rendellenes nagysága. Ebbe az osztályba tartoznak az úgynevezett „ötperces" gyermekek, akikre rájön az a bizonyos idő, amikor a törekvés rögtön tetté lesz, az akaraterő nem tudja a törekvés erejét féken tartani. Az örökké locsogok, a notórius hazudozók, érettebb korban a százfélét kezdő felületes egyének akaratgyengesége egyes törekvéseknek abnormis intenzitásában keresendő. A gyermekkor bizonyos részében és a serdülőkorban ez a tünet még természetes; szólunk is majd róla az akarat fejlődésével kapcsolatban. Néha egyes törekvések teljesen hiányoznak a gyenge akaratú egyénből. Vannak emberek, akikben nincs semmi érzék a tisztességes, erényes élet iránt, akik sohasem éreztek magasabb lelki törekvéseket lelkükben. Ide sorolhatók azok, akikre a „ moral insanity" bélyegét sütik. Néha a teljes erkölcsi érzék hiánya mellett magas értelmi fejlettséget látunk ennél a típusnál. Ezek az emberi társadalom legveszélyesebb elemei. A törekvések harmóniájának hiánya is akaratgyengeség forrása. Ide tartoznak azok, akik érzik ugyan a magasabb törekvések erejét, de az alacsonyabbrendű győz mindig rajtuk. Dekadens korokban egy Borgia Cézár megtestesítheti ugyan az Übermensch ideálját, mert cselekedeteit nem gátolja semmi, aljas törekvése őserővel érvényesül, lesz tetté, de helyes erkölcsi érzékű ember előtt az ilyen típus nem emberfeletti, hanem erkölcsalatti. A jó és rossz törekvések küzdelme még nem fogyatkozás, hanem az emberi szabadságnak, felsőbbrendűségnek előfeltétele. Gyengeséggé az említett harmónia hiánya teszi. André Gide rokonszenve a belső harcot nem ismerő gonosztevő típus iránt az író erkölcsi nihilizmusának következménye. Az eddig említett osztályoknál az akarat zavarai a törekvések rendellenességére voltak visszavezethetők, de lehet akaratgyengeség forrása a motívumok zavara is. Aki a szülői ház szeretete nélkül nőtt fel és nem látott soha meleg családi kört, annak értelme előtt csak üres szó a családi élet. Motívum csak az az érték lehet, amit át is éltünk, értékelésem csak az átélés által lehet helyes. Goethe mondja egy helyen:
