Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

5 dégül több héten keresztül a Balaton mellett. Megvan tehát a modern nyelvek iránt a kellő érdeklődés, amit bizonyít az is, hogy német, francia, angol, olasz szótáraknak, nyelvkönyveknek talán sohasem volt olyan nagy keletük mint ma. Mégis tudományos életünk számos képviselője tette már szóvá élőszóban is, írásban is, hogy a nemzeti kultúra jövendő képviselőinek, az egyetemi ifjúságnak nyelvtudásban tapasztalható fogyatékossága majdnem kétségbeejtő. A német nyelvbeli tudásuk még arra sem elégséges, hogy a tárgyaikhoz legszükségesebb tudományos kézikönyveket megértsék. Ez a kép a többi nyugateurópai nyelvről szólva még sötétebb. Természetes, hogy az egyetem a nyelvtudás fogyatékosságáért a középiskolát teszi felelőssé, mert a középiskola kötelessége a felsőbb tanulmányokra való előkészítés. Mi magyarázza meg az előző bekezdésben mondottak látszólagos ellenmondását? Mindkét állítás helyes, a tényeknek megfelelő. A dolog nyitja az, hogy a gyakorlati életpályákon működő fiatalság lázas tempóban tanul nyelveket, az idősebb korosztályok hasonlóképpen törekszenek nyelvtudásuk elmélyítésére és kiszélesítésére, a középiskolai és egyetemi fiatalság nagyrészénél a nyelvtudás még nem jelent közvetlen értéket, mely pénzre is váltható. Közoktatásügyi törvényünk miniszteri indokolása egy éles szemmel megfigyelt tényt említ meg a modern nyelvek oktatásáról szólva: a budapesti olasz követség nyelvtanfolyamának bámulatos eredményét, melyet heti két órában ért el a vezető tanár. Micsoda lelkesedés, milyen egyéni szorgalom, céltudatos erőfeszítés rejlik ilyen eredmény mögött a tanulók részéről! A mindennapi élet váltópénzben kifejezhető értékei, sajnos, erősebb lendítő erőt látszanak képviselni, mint a középiskola eszményi művelődési értékei. Középiskolánkat évente átlag 6000 fiú és leány hagyja el érettségi bizonyítvánnyal kezében. Szükséges-e, hogy ez a nagy tömeg érettségizett ifjú vagy leány idegen nyelvet, nyelveket tudjon? A feleletre illetékes egyetemi tényezők válaszát nyugodtan elfogadhatjuk, hogy nem szükséges. Viszont feltétlenül szükséges, hogy a teljes szám egy harmada, 2000 fiú vagy leány tudjon idegen nyelvet. A meggondolás következő lépése az idegen nyelv fajtájának kérdését veti fel. Megengedhetjük-e azt a kockázatot, hogy a középiskolát elhagyó ifjú vagy leány egy monopolizált idegen nyelv tudásával kezdje felsőbb tanulmányait? A német nyelv választása csábító, közelisége amúgy is az általunk legerősebben kultivált idegen nyelvvé teszi, hatalmas tudományos irodalmának ismerete nélkülözhetetlen, s az önálló német munkák mellett a legújabb időkig a német fordítás irodalom is a legelső volt a nagy nyugateurópai nemzetek között. De helyesen emeltek már többen szót egyetemi körökből a német nyelv kizárólagossága ellen. Nemzeti művelődésünk általa könnyen válnék a nagy német kultúra függvényévé, tudományos irodalmunk terminológiáját át- meg átjárta a német hatás, fogalmaink rendszerezésében is erősebben nyilvánul meg a német nyelv befolyása, ami szembeötlik, ha egyforma német és francia íráskészséggel magyar tudományos prózát próbálunk németre vagy franciára fordítani. Szükséges volt tehát, hogy a középiskolai tanterv helyet biztosítson a német mellett más modern nyelvnek is, ami meg is történt a francia, olasz, angol nyelvek intézményes tanításával. Ha középiskoláink padjait