Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

72 „Őszinte hálával köszönöm szeretetreméltó szavaitokat és testvéri szeretetre valló fogadástokat, melyek lelkem mélyéig meghatottak. Ha csak mint belga asszony jöttem volna, tudom, hogy úgy fogadtatok volna, mint jóbarátot szokás. A századok folyamán sok kapcsolat kötötte össze hazáinkat. Nem egy magyar király, nem egy királynétok volt királynénk, királyunk és a két ország — oly gyakran csatatér és inváziók színtere — veszély pillanatában ugyanazon bátorságnak, ugyanazon kemény és tántoríthatatlan bizakodásnak adta tanújelét és optimizmusának ereje edzette hitét a jobb jövőben. De mint cserkésztestvér is jöttem. Magam is cserkészruhát hordok. A belga leánycserkészek ugyanazt az eszményt törekednek megközelíteni, mint a magyar cserkészfiúk. Ezért érzi a lelkem, hogy nemcsak mint jóbarátot fogadtatok körötökben, hanem mint jó testvért. És talán ez a legértékesebb a cserkészetben. Mert a cserkészet nemcsak nagy játék, amely szórakoztat és a fiúkat erősebbé, boldogabbá teszi, hanem lelki állásfoglalás, mely megtanít az odaadásra épúgy, mint a szívből jövő örömre és a lelket együtt edzi a testtel. Amidőn a népek oly nehezen értik meg egymást és annyi nyomorúság van, amelyen segíteni kellene, a cserkészet meg tudta teremteni az egyes nemzetek között a megértés és a közös munka alapját és ti cserkészek büszkék legyetek, mert oly jövőn dolgozhattok, melyet igazságosabbnak és boldogabbnak remélünk. Nagyon köszönöm, hogy csónak-keresztanyának kértek. Keresztgyermekem sorsa irígylésreméltó, hiszen társatok lesz a vakáció, a szabad élet és az öröm napjaiban. Életét a világ egyik legszebb folyóján fogja tölteni, a szép magyar tájak ölében, melyeknek báját mindig jobban érzem. A regék világában tündéreket hívtak a keresztelőkre, akik varázsvesszejükkel érintették keresztgyermeküket és a sok-sok jókívánság, amivel elhalmozták, mindig megvalósult. A tündérek kora, sajnos, elmúlt és a mai keresztanyának nincs varázsvesszeje. De azért van egy varázsjel, amely kapcsolatot teremt közöttünk. Ez a varázsjel katolikus belga cserkészjelvényem. Fogadjátok szívesen tőlem a mai nap emlékére és tegyétek rá hajótokra, melynek szívből kívánom, hogy veletek együtt sok-sok boldog napot töltsön a Dunán." Ugyancsak meleghangú beszéd keretében osztotta ki Kolozsváry Béla országos vizivezetötiszt úr a versenyőrs tagjainak a csinosan keretezett emléklapokat. A rövid programm után tea és buffet várta a meghívott közönséget, melynek száma 120-on felül volt. Október folyamán láttuk vendégül házunkban Kolozsváry Béla országos vizivezetötiszt ufat a református gimnáziumi csapat vizicserkészeivel ebéden, majd néhány héttel később kedves meghívásuknak elfogadásával törekedtünk elmélyíteni a jó viszonyt a két csapat között. A hideg beálltával intenzív téli munka indult meg, melynek eredménye a sok kiilönpróba és I. osztályú próba és egy sereg szebbnél-szebb vitorlásmodell volt. Mikulás estéjén és húshagyó napján vidám músoros-teát tartottunk. Ősszel meggyarapodott létszámunk, úgyhogy 2 újabb őrs megszervezése lett szükséges. 38 cserkész 5 őrsbe osztva kezdte meg a munkát. A raj vezetésében is változás állott be, ugyanis Oszterer Gusztáv rajvezető állatorvosi szigorlata miatt nem vállalhatta a vezetés fárasztó, sok időt kívánó munkáját. Utóda Mlinkó Zoltán segédtiszt lett. Oszterer Gusztáv, a közkedvelt „Duce" távozása mindnyájunkat szomorúsággal töltött el, hiszen három év állandó munkája, kialakuló rajunk minden közös öröme összekapcsolt bennünket. Nagyszerű képzettsége, eréllyel páros ügyes-