Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

70 A vakációi programmul először mozgótábort terveztünk. Hirdettünk külföldi tábort is. 1936 júl. 17—27 közt lesz az osztrák katolikus cserkészszövetségnek első Jamboree-je. Szerettük volna, ha a csapatunk legalább egy-két őrssel képviselte volna ott magát. Sajnos, annak ellenére, hogy az egész tábor oda- és visszautazással együtt csak 50 P volt, összesen két jelentkező akadt. így ez a tábor elmaradt. Ezért már most felhívjuk a T. Szülök figyelmét, hogy a jövő év végén, 1937 nyarán a hollandiai világjamhoreere fogunk jelentkezési felhívást hirdetni, hogy a szülők már készülhessenek rá és ne érje őket a kedvező lehetőség váratlanul. Az idei évi táborozásra nagyobb összegű segélyt három helyről kaptunk, Thuránszky László, tolnamegyei főispán úrtól 40 P-t, Zay Miklósné grófnétől 60 P-t és N. N.-től 50 P-t. Hálás köszönetünk érte. Az osztrák laxenburgi táborról tehát lemondva, az egész csapat számára egy, közös tábor lesz az idén is, a bakonybéli nagytábor. Ideje 1936 jún. 26—júl. 15. Részvételi díj: 35 pengő a vasúttal együtt. Vezetők: Havasi Lucius, Simonyi Kunó bencés tanárok lesznek. A Magyar Cserkész 154 példányban járt. Havasi Lucius, csapatparancsnok. Téli tábor. Az előző tanévben rendezett téli táborunk sikere, az arlbergi tájak szépsége, havának gazdasága az idén is visszacsábítottak Lech am Arlbergre. Sajnos, az osztrák pénz drágulása és a jelentkezők kívánsága, hogy a hosszú (1000 km) utat gyorsvonattal tegyük, megdrágította idei vállalkozásunkat és így csak 8 tanuló vett részt 5 kísérötanár felügyelete mellett. Langenban remek hó várt ránk és ragyogó napsütésben tettük meg a közel háromórás hegyiutat a Flexenpass-on keresztül. Zürsben már vártak ránk itthoni jóismerőseink, barátaink. Elek János IV. o. tanulónk buzgó készséggel kalauzolta el a kis társaságot az Alpenrose szállóba, ahol édesanyja, Elek Ferencné őméltósága leányával, Líviával pompás teára (minden hozzávalóval!) várta az átfázott társaságot. Később megjött dr. Elek István úr és Elek Istvánné nagyságos asszony Péterrel, a piarista „konkurrens"-sel, majd vidáman töltött pihenő után folytattuk utunkat Lech-be, ahol az Omesberg-szálló volt valóban pompás tanyánk. Közel kéthetes ottlétünk alatt a hóviszonyok igazán nagyszerűek voltak és sokszor süttettük magunkat az alpesi nappal, aminek fényét erősítve verték vissza a környező hófedte hegyóriások. A hangulat mindvégig kitűnő volt s a jó Isten kegyelméből semmi sem zavarta a kis társaság boldogságát. A viselkedés példásan fegyelmezett volt, de egyúttal családiasan bensőséges, és a külföldi vendégek mulatva nézték a sötétség beálltával meginduló izgalmas „marokkózást", amikor tanár és tanuló egy körbe gyűlve igyekeztek becsületet szerezni az általuk képviselt, egymást féltékeny szemmel néző nyolc osztálynak. Az idén vittünk először alsó osztályból tanulókat, de nem is bántuk meg, mert a „tücskök" vidámsága, vetélkedése biztos sava-borsa volt a sokszor hosszú időre prolongált napnak. Az idén is jól kezdtük az esztendőt, szentmise után ugyanis az egész társaság felment Zürsbe, ahol Elek Ferencné őméltósága látott vendégül pompás újévi ebéddel. Itt az az öröm várt ránk, hogy Elek János IV. o. t. Ziirsben elnyerte az ifjúsági slalom-verseny első helyezettségét. Nehezen szakadtunk el a szép Lechből és megfogadtuk, hogyha jövő évi táborunk nem is biztos, ha megyünk, csak Lechbe térünk vissza. Kísérötanárok: dr. Jámbor Mike győri rendtársunk, dr. Szívós Donát, Havasi Lucius, Simonyi Kunó voltak, vezető Brunner Emőd. 2. Víziraj. 1935 jún. 18-töl, júl. 4-ig tartó táborunk helye Frigyes királyi herceg Mohács melletti uradaima volt. A magas vízállás miatt nem mehettünk a ki-