Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

34 Ernőd vezetésével — gyönyörű viziház elkészülte után — kiépül a viziraj is, A következő iskolai évben a fúvós kar is működni kezd Boldoghy Máriusz vezetésével. A fiatalabb vállalkozó tanárokat felkérte, vállaljanak ők is cserkészmunkát, hogy lehetőleg minden rajnak legyen egy papi parancsnoka. Így került a csapat életébe Simonyi Kunó és Barabás Ince. A csapat kiépítésére az volt a felfogása, hogy mindenkit fel kell venni jelöltnek, s csak, ha mint ilyen nem javul, akkor nem kell fogadalomra bocsátani. így 1932-ben a csapat már annyira nagy lett, hogy a régi 50-es létszám után 1932-ben a sajószentpéteri táborban 91-en, az 1933-as Világtáboron 102-en, Tihanyban 105-en voltunk táborozni. 1935 decemberében a létszám a farkaskölykekkel és az öregcserkészekkel együtt 192. Még ki kell emelnem a csapat életéből, hogy Szívós Donát rengeteg pénzt, 2000 pengőt hagyott hátra a csapatparancsnok utódának, s ez lehetővé tette, hogy a csapat felszerelését kiegészítsük, 1932-ben a csapat zászlót szenteltetett. A csapat zászlóanyai méltóságát Hóman Bálintné Őnagyméltósága vállalta. Az utóbbi években a csapat erősen belekapcsolódott a Szövetség és kerület munkájába, ma már 15 országos kiképző örsvezetőnk (Höktagunk) van, akik a Hárshegyi cserkészpark országos és kerületi örsvezetői tanfolyamán, sőt a nagyvakációban a tiszti képző táborokon gyakorlatokat és ügyességeket begyakoroltatják. A Világjamboreen 30 francia, illetve német idegenvezetővel tettük könnyűvé az idegeneknek itteni tartózkodását és segítettük a Jamboree vezetőségének munkáját. Ma is körülbelül 20 cserkészfiú állandó levelezéssel teszi ismertté a magyar nevet Angliában, Franciaországban, Lettországban, a lengyeleknél, stb. Résztvettünk a kerület által rendezett versenyeken is. Itt Mlinkó Zoltán I. lett. Ott voltunk minden hadijátékon. A vizicserkészek alig hogy megalakultak Brunner E. vezetésével s Osterer G. irányításával, a csónak-modellversenyekben elsők lettek. Az idei vakációban a Szt. István napi díszes csónakfelvonuláskor L díjat nyertek; az országos vízi akadályverseny alkalmával egy sereg jutalmat nyertek és az ország első vízicsapatának mondták őket. Brunner Emőd, mint pénzügyi kapacitás, a viziraj csónakállományát annyira felszaporította, hogy most 14 csónakkal rendelkezünk. De nem folytatom. Tizedik év végéhez érünk. Egy új, hasonlóan szép jövő elé nézünk. És bátran nézünk eléje. Sokan vannak ugyan, akik előtt ott ül a kétség, ott ül a kérdés: mi értelme mindennek? Érdemes-e bizalommal a cserkészetünk következő 10 éve elé tekintenünk? Sokan vannak, akik nem látják arányosnak a befektetett munkaerőt az eredménnyel. Sokan vannak, akik nem látják a cserkészet célját s kérdezik tőlünk: 10 év óta mily nagyot alkottunk? A cserkészmozgalom célja a belső munka: a jellemképzés. És ha nem várunk mást az iskolától, mint hogy kiművelve a diákok eszét és jellemét kidolgozva az életre neveljen, a cserkészettől se várjunk valami nagy külső megmozdulást. A cserkészet is gyűjtés ideje; a cserkészet a jóra, a jellemre nevel. És e téren merjük mondani, hogy egészen más, igazibb embertípust nevelt már eddig is. Visszagondolhatunk a régi időkre: hol volt azelőtt a bizalom a tanár és a tanítvány között? Az a régi nemcserkész-generáció hogy állott az Istennel és embertársaival szemben fennálló kötelességei előtt? S ma? Hogy közel jut a diák a tanárhoz, ebben nagy része van a cserkészetnek! Hogy