Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

32 nevezetes ünnepélyt minél emlékezetesebbe akarták tenni. Ezért a Máriakongregáció ünnepével közösen ünnepeljük meg. Ma sokat vitatott kérdéssé lett: kongregáció, vagy cserkészet? A csapat mindjárt a kezdet kezdetén feleletet adott egész öntudatlanul is erre. A cserkészet járjon karöltve a Mária kongregációval. A cserkészet a derék embert akarja fejleszteni; ehhez szükséges a saját akaratunk, a napi jótett, az ügyesség, a megfigyelés, a jónak és a jóravaló lehetőségeknek a meglátása és erre a cserkészetnek több eszköze van. De ugyanekkor kell az Isten kegyelme, kell a lélek mélysége: ezt a kongregáció van hivatva ápolni. A főapát urunk intenciója is ez volt: karöltve működni, és ezért a kongregációk mind a három szakaszának prézese cserkészparancsnok is. Az ünnepélyes felvétel csak gyarapítja a lelkesedést. Nem csak a II. osztályból, hanem a III. osztályból is szépen jelentkeznek a fiúk. Az 1926. évre a cserkészek látszáma 46-ra emelkedik. A gimnáziumi növendékek 33 százalékára. S mialatt folyt a belső munka, eljött annak az ideje is, hogy a csapat kifelé is megmutassa erejét. Egyelőre a bencés csapatok fognak össze és mérik össze erejüket. 1926. év május 21-ére Mattyasóvszky Kasszián, akkor esztergomi igazgató, bencés jamboreet hirdetett Pannonhalmára. A bencés jamborek azt a célt szolgálták, hogy a bencés csapatok egymás közt a testvériséget kimélyítsék. Nagyon kedves három-négynapos táborozást jelentettek. Volt itt verseny, parancsnoki megbeszélés, vidám élet, mesés tábortűz. De még nagyobb volt a mi cserkészfiaink várakozása, készülődése. S midőn elért a várvavárt 1926 május 21-ike, a gondos és aggódó szülők könnyes szemekkel bocsátották el először a legdrágább kincsüket a nehéz útra. Mert bizony nehéz volt az első tábor. Zuhogó eső. A tábort nem lehetett felverni, első nap a vonatban kellett aludni! Nedves szalma, nedves tüzelőfa mind próbára tették a kisfiúk gyakorlati ügyességét. De ez nem törte meg a fiúk kedvét. Közben a csapat egy öregcserkészt is kapott. Tanos Ferenc úr, a Feri bá 1925. május 17-én a csapatgyűlésen fogadalmat tett és amíg Vlasits Róbert parancsnok volt, mindig nagy odaadással segítette a csapatot. Előkészítette a tábort, elkísérte a fiúkat kirándulásra, elment velük a táborba. A nyári Nemzeti Nagytáboron azonban nem vehettek részt: a fiúk még nem 14 évesek. Csak a parancsnok, Vlasits Róbert szerepel az I. ker. vezetősége közt. Az 1926—27. évben a létszám 58-ra emelkedik. Folyik a belső munka. Hadijáték, nagy kirándulások. Lelkes munka: a csapatgyűlésekről ritka, hogy egy-két fiú hiányzik. Megjelenik az első II. osztályú cserkész: Tanos Ferenc. Kitűnnek még a munkájukkal: Mudrány István, aki összekötő a parancsnok és a csapat közt. A mentőszolgálat irányítója, örsvezető, később titkár, majd ideiglenes segédtiszt (VI. o. korában!). A parancskönyvben nagyon ki van emelve Brúzer József, majd Olofsson Karcsi, akik később szintén mint rajvezetők működtek, s a mostani VII., illetve VI. o. tanulók szívébe kiolthatatlanul beleíródott a nevük. A 3-ik iskolai év végén két táborra is folyt a készülődés: mind a kettő Dorog közelében volt. Az első a dorogi Jamboree. 1927. június 23—27. Résztvettek 38 fővel. Ez a tábor az összefoglaló ismétlő órák után volt, mintegy befejezője az egész évi munkának. Jó időben, melegben; bár ha-