Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935
24 de a kitűzött cél megvalósításának eszközei megváltoztak. Az 1883as törvény, mely a kitűzött feladatot a gimnázium- és reálban más-más módon akarta megvalósítani, tiszta dualizmus volt. Az 1890 utáni görög nélküli gimnázium, suta képződmény, részben nemzeti, részben klasszikus tanulmányok kompromisszumával igyekezett feladatának megfelelni. Az 1924. évi XI. t.-c. szorosabb rendszert valósított meg. A három iskolanem művelődési célját elsősorban a nemzeti tárgyakkal valósítja meg, ez biztosítja a három iskola kapcsolatát, hiszen a három tantervben a közös tárgyakon kívül a gimnáziumban a latin és görög, a reálgimnáziumban a latin és modern nyelv, a reáliskolában a modern nyelv, ábrázoló mértan és kémia az eltérő tantárgyak, azaz két szomszéd között csak egy, illetőleg két tárgyban van eltérés. A nemzeti tantárgyak által biztosított egyöntetűséget még fokozza a jogosítás egyöntetűsége, megszűnik a gimnáziumi érettségi privilégiuma, a reálgimnázium és reáliskolai érettségi éppúgy jogosít minden felsőbb tanulmányra. Ezenkívül miniszteri rendelet értelmében a tanítórendek és az autonóm felekezetek főgimnáziumaiknak jórészét reálgimnáziumra változtatták, ami az új iskolanemnek egy csapásra biztosította a nemes régiség presztízsét és patináját. Az 1924-e s törvény legszerencsésebb alkotásának gyakorlatban a reálgimnázium bizonyult, habár elméleti szempontból kevésbbé tiszta típus a két másik iskolanemnél. Vonzó ereje a modern nyelv volt, melynek praktikus értéke a szülők számára sokkal szembeötlőbb a görögénél. Érdekes, hogy az egyenjogúsított reáliskola nem biztonyult erős ellenfélnek, sőt a reáliskolai tanulók jórésze felsőbb osztályokban önként tanulta a latin nyelvet, amint a gimnáziumi növendékek egyrésze görög helyett angolt, franciát vagy olaszt tanult. Ilyesformán a három főág mellett két mellékhajtás is megeredt, aminek magyarázata a reálgimnáziumi tipus életrevalósága, pontosabban a latin és modern nyelv szerencsés kombinációja. Az egyenlő jogosítás a valóságban meglehetősen csalókának bizonyult. Az egyetemek gondoskodnak, hogy reáliskolát végzett hallgatóik pótolhassák a görög-latin, de főleg latinnyelvű képzésük hiányát. Azonban ez a kedvezmény a hallgatót az egyetemi tanulmányokban erősen hátraveti és mindenki szívesebben nem az egyetemen bizonyítja be a klasszikus nyelvekben való jártasságát. Az egyenjogúsítás nem ment be olyan mértékben a köztudatba, mint várták és ezáltal a három iskolanem egyenrangúsága sem valósult meg. A szétágazódás elfajulása szolgáltatott alkalmat az iskolaügy átszervezésére f melyet az 1934. évi XI. t.-c. foglal magában. Az egész 1924-e s törvényt és az 1883-as törvénynek nagyrészét hatályon kívül helyező jogi alkotás csak Trefort művével és a Ratio Educationissal hasonlítható össze. Első paragrafusa kimondja: „A magyar középiskola feladata t hogy a tanulókat vallásos alapon erkölcsös pogárrá nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa s az egyetemi és más főiskolai tanulmányokra képessé tegye." Csak középiskoláról van szó, a magyar középiskola visszatér az egységes tipus útjára, melyet 1850-ben idegen beavatkozás következtében hagyott el. Egyébként az új törvény a középiskola célkitűzésénél változatlanul első helyen említi, hogy feladata a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá
