Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

21 bensőséges jóviszony jellemezték, ami kifejezésre jutott abban, hogy az Országos Közoktatásügyi Tanács elnöki, másod-, illetve alelnöki állásait nagyobbrészt a tanügyi téren kiváló papi férfiak töltötték be és a tankerületek igazgatásában tanitószerzeteink jelesei mindig szerephez jutottak. Az 1777-e s Ratio Educationis nem tudott teljesen megvalósulni, 1806-ban szükséges volt már átdolgozása, amely a fennálló körülményekhez alkalmazkodva leegyszerűsítette az első kiadást. Legfontosabb változtatása a grammatikai iskola 4 évfolyamra emelése, mely megvetette a hosszú ideig működő kisgimnázium alapját és a két felső tagozattal kiegészítve a nyolc évfolyamos középiskola mintája lett. A magyar iskolaügyben 1849-\g nem is történt nagyobb változás. Nem mintha a meglévő rendszer nem kívánt volna reformot, de a sok terv közül egy sem valósult meg, még a magyar tannyelv sem teljes mértékben, melyet az 1843/44-es országgyűlés törvényben is kimondott. Az első magyar minisztérium közoktatásügyi minisztere, Eötvös József báró az egész iskolarendszert át akarta szervezni, de rövid minisztersége miatt nem tudta terveit végrehajtani. így tehát a magyar iskolaügy további fejlődési fázisát az abszolutizmus rendelkezése jelzi, mely az Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich cimen megjelent iskolareformot lépteti életbe nálunk is. Az Entwurf, bár németesítő törekvései miatt nem találhatott kedvező fogadtatásra, mégis az 1777 óta alaposan hátramaradt magyar iskolaügyet a kor pedagógiai színvonalára emelte. Szerkesztői, H. Bonitz és F. Exner kiváló szakemberek voltak. Az Entwurf nevelési eszménye a neohumanista irányé: a müveit nemes jellem, melyet a tantárgyak nevelő hatása alakít ki. Az iskolareform legfontosabb ténye a reáliskolák létesítése volt. A reáliskola szükségét két körülmény igazolta, a természettudományok művelődési javainak gyors gyarapodása, melyet a klasszikus studiumokat ápoló gimnázium már nem tudott befogadni, s a technikai iskolák, nevezetesen a műegyetem szükséglete, melyet jobban látszott kielégíteni a matematika-fizikán képzett nemzedék, mint a gimnáziumi kurzust végzett. A reáliskolák kezdetben tarka összevisszaságot mutattak, csak 1875-ben alakult ki nyolcévfolyamos formájuk. A magyar iskolarendszer egységén rést ütött a reáliskola, mely az 1883-iki középiskolai egyenragúsítás és az 1924-t s egyetemi tanulmányokra vonatkozó egyenjogúsítás ellenére sem tudott a társadalom előtt versenyre kelni a gimnáziummal. Kiinduló pontja ez az egységes középiskoláról szóló sok vitának, melynek legújabb fordulatát éppen az 1934-es tanügyi reform jelenti. Sokkal üdvösebb és változatlanul maradandóbb rendelkezései az Entivur/nak a szaktanári rendszer életbeléptetése az addigi osztálytanítóval szemben, az osztályfönökség nevelési szempontból fontos intézményének megvalósítása, a tankönyvbírálat, mely véget vetett az egyoldalúan memorizálásra építő módszernek és korszerű tankönyveket adott az ifjúság kezébe. Az érettségi vizsgálatokat is az Entwurf honosította meg. A gimnáziumot meghagyta nyolcévfolyamúnak, de két felsőbb tagozat összevonásával kettős tagozatúvá tette, a meglévő kisgimnáziumra épült így a négy osztályos felsőgimnázium, melyek együttesen a főgimnáziumot tették. Az Entwurf intézkedéseivel közoktatásügyünk nagy lépést tett előre, de a reform nélkülözte az egységet, amit csak nemzeti célkitűzés adhat.