Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

11 tájban éppen el akarták temetni, a halottnak hirtelen visszatért az eszmélete és kezdett fölemelkedni. A jelenlévők nagyon megrémülve, ijedtükben futásnak eredtek, a föltámadt azonban visszahívta őket, mondván: „Ne féljetek, cimborák és ne szaladjatok el, mert Szent Zoerard támasztott föl engem a halálból az életre." Azok pedig sírtak örömükben és kérték, hogy menjen velük; ő azonban kijelentette, hogy sohasem távozik el a remetelakból, hanem mindig ott szolgál Istennek és Szent Zoerardnak. Úgy is lett, amint igérte és ott maradt haláláig. VI. (Boll. VII.) Nem akarok elhallgatni egy másik csodát sem, melyet ugyancsak Fülöp apát elbeszéléséből tudtam meg. Nyitra városában fölakasztottak egy elítélt bűnöst. Isten irgalmából hamarosan megszabadulva Fülöp apáthoz ment és elbeszélte neki, hogyan szabadult meg boldog András érdemei által. Elmondta ugyanis, hogy elítélése után folyton az ő nevét hívta segítségül, és amikor fölhúzták a bitófára, boldog András azonnal saját kezeivel tartotta fenn őt. Miután pedig — abban a hitben, hogy meghalt — valamennyien hazatértek, ő maga saját kezével oldotta le és bocsátotta el. Ó, mily nagy Isten előtt a férfiú érdeme, aki látható alakban megjelenve, föloldozza az embereket, míg láthatatlanul az angyalok kara közt foglal helyet!