Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

28 Iádnak, mint családnak is minden erejével törekednie kell erre a szentségre, még pedig tagjainak személyes erőfeszítése által. A család egyes tagja, — akiknek mindnyájunknak egy a célja — vetekedve fáradoznak azon, hogy a család elérje nemes hivatását, nevezetesen, hogy szenteket szüljön és alakítson. A családnak, mint családnak kell megtapasztalnia ezt a szentbenedeki „conversio"-t, megtérést, erkölcsi életét át kell változtania a szent család életévé, Jézus, Mária és Szent József életévé. És oly módon kell ezt megtenniök, hogy 'a mai, pogányságba süllyedt társadalom közepette, valami rajta legyen a názáreti ház életszépségéből. A család tagjai olyanok, mint a kánai menyegző vizeskorsói. És Jézus Krisztus a család igazi ura és megváltója, hozzájuk lép és megújítja fölséges csodáját: a családtagok emberi voltának vizét átváltoztatja Isten-borává, hogy azzal a szeretetnek, a törvény beteljesítésének ünnepét meg lehessen ülni. A latin corvertere annyit jelent, mint megtérni; de ha szétbontjuk és úgy vizsgáljuk, akkor mélyebb jelentésre jutunk. Convertere ebből származik: vertere cum, tehát mással közösségben átalakulni, megváltozni. így felfogva, a megtérés oly munka lesz, mely a közösség életében az összes tagok közreműködése alatt történik meg. Ez tehát oly művészet, melyet közösen kell gyakorolni és elsajátítani; ez Jézus szentjeinek művészete, akik ebben remekelő mesterekké lettek. És lelki művészet, mert a lélekre vonatkozik; azt akarja a testtől és a testi kívánságoktól megszabadítani és elvezetni az Isten Lelkéből: az igazság és szeretet Lelkéből való életre. A megtérés lelki művészetének tárgya az Isten és a felebaráti szeretethez elvezető útnak a megismertetése és gyakorlata. Megtérni annyit jelent, mint az ember érzületét magamban Jézus Krisztus érzületévé alakítani. Én vagyok „régi ember", Ádám gyermeke, a bűn fia, az érzékiség áldozata, — én nekem „az új embert kell magamra öltenem", Jézus Krisztust, íaz Isten Fiát, minden szentség forrását. (Ef. 4, 22—24.) Ha egy családban az Úr kegyelme a család minden egyes tagjának érzületét átalakította az Úr Jézus érzületévé, akkor a szeretet által elvezeti az Atyával, az Igével és a Lélekkel való egyesülés megízleléséhez és megteremti, hogy a lelkek Istennel és egymással egyek legyenek. Krisztusi, „másik Krisztus" lesz az egyes és mindnyájan is krisztusiak lesznek, ha Krisztusban, a család közösségében egymással egybekapcsolódnak, és a szeretet fog köztük uralkodni. Minden egyesnek azt kell mondania: a gőg és büszkeség az, ami az Én érzületét és erkölcseit alakította, de fel kell vennie Krisztus alázatosságának alakját. — Az alapokig menve ugyanis csak egy bűn van: a büszkeség és csak egy erény: az alázatosság. Ez Szent Benedek felfogásában a szeretetnek az a lajtorjája, mely felér egészen Istenig. (Reg. 7. f.) A büszkeséget legyőzni ugyanannyi, mint alázatosnak megjelenni, lenni és maradni: és többnek nem látszani. Ebben a szóban benne van „az átalakulás" egész müve, a kereszténység és bencés aszkézis teljes munkája. A büszkeség azt mondja: Én vagyok! Nekem van! Én magamnak élek. Az alázatosság ráfeleli: Én semmi sem vagyok! Nekem semmim sincs! Én meghalok magamnak! Ez a három faja van a gőgnek és ezt kell legyőznünk. Van a lét-gégje: az „Én vagyok!" Ez belebolondul önmagába, függet-