Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

26 van, de a Szentírás azt mondja: „Verd meg fiadat vesszővel és megmentetted lelkét a pusztulástól." (Prov. 23., 14.) És Szent Benedek is, mivel egy családnak képzelte el a maga kolostorát, az atyai megfenyítésről szólva egyes esetben megengedi a testi fenyítéket. Félre is értették sokáig és szigorúnak gondolták őt, pedig nem lehet az helytelenül szigorú, akinek alapelve, hogy „az atyának, mint egy okos orvosnak, kell mindent a legnagyobb gonddal felhasználnia." (Reg. 27. f.) A figyelmeztetés, intés, (fenyítés is!) az irgalmasság lelkicselekedeteinek Istennek tetsző egyik gondolata. Akik megteszik ezt, azok az Úr tervei szerint az ő igazságosságának szolgái. Gondoltatok-e erre, édesatyák és édesanyák? A szülőknek szent kötelességei közé tartozik a gyermekeknek és a cselédeknek a megfenyítése is. Oktalan egy hibát gyöngeségböl elhallgatnunk. (Reg. 2. f.) És jogtalan azért egy nap megmutatja majd a maga káros gyümölcsét. Mihelyt a ház tagjainak egyikében egy hiba mutatkozik, azt gyökerestül ki keLl irtani. A szülőknek remegve kell gondolniok Heli szerencsétlenségére, a túlságosan elnéző silo-i papnak esetére. Gyermekeit az úr sújtotta és ő maga is hirtelen halt meg. (I. Kir. 2.) Mindenben az okosság, a mértéktartás és nyugodtság az első szükséges. Óvakodjunk a túlzástól! Szent Benedek mondja: ha a rozsdától túlzott buzgalommal akarjuk az edényt megtisztítani és könnyen összetörhetjük azt. Pedig a repedezett nádat sem szabad összetörnünk. Azért, hogy másokat meginthessünk, a saját hibáinkat is szem előtt kell tartanunk. És így az irgalmasság uralkodjék az igazságosság feletti, hogy mi is ezt érdemeljük ki. (Reg. 64. f.) Máshol meg azt mondja: Gyűlöljük magát a rosszat, de szeressük azt, akit meg kell szidnunk. És nem lehet mindenkivel egyformán eljárnunk. A nemes, finom, tanult lélek hamarabb megérti a pirongatást is és könnyen meghajlik. De a büszke és makacs emberek, a vad és a nyers természeiek, a rosszakaratuak és gonosz érzülettiek csak a testi fenyítéket, az érezhető nélkülözést vagy megaláztatást értik meg. (Reg. 2. f.) Isten lelke adta a Regula megírójának ezeket a tanácsokat, melyeket a mi lágy és a végsőkig engedékeny társladalmunk oly könnyen elfelejtett. Szent Benedek pedig maga is idézi a Szentírás már említett helyét: „Verd meg fiadat vesszővel és megmentetted lelkét a pusztulástól." (Reg. 2. f.) Ha a bűnös makacs, akkor egyszer-kétszer csendben kell őt meginteni. Ha ez nem elég, akkor nyilvánosan, a többiek előtt kell őket megróni. Ha nem javul, akkor ki kell zárni a közös étkezésből és, ha éppen szükséges, a család közös imádságából. Atyáink komolyan vették az ilyen kizárást, mely a bűnöst iá család szent közösségéből kiközösítette, hogy őt egyedül hagyják a bűnbánat emésztödésében. (Reg. 25. f.) De nem engedték a túlságos szomorúságban elsenyvedni. Az Isten és a felebaráti szeretetben megvan az ügyességnek és a szent buzgóságnak az a titka, mely amellett, hogy iparkodik az ingadozó természetet megvigasztalni és megerősíteni, meg tudja nyerni az alázatos elégtételadásra. (Reg. 27. f.) Az édesatyának és édesanyának mindent meg kell tennie, hogy a tévelygő juhocskát megmentsék. A jó pásztornak el kell mennie megkeresnie; nem szabad nyugodnia, míg meg nem találta; és gyengeségével résztvevően együtt kell éreznie; a vállára veszi tehát és így viszi vissza örvendezve az akolba. (Reg^8. f.)