Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

16 Krisztus Egyháza iránt való szeretetet, a szíveket fellángoltatja az ő szolgálata, megvédelmezése és megdicsőítése iránt és bátorságot ad a nemes harcra, hogy Krisztus becsületét megóvjuk és királyságát terjesszük. Atyák és anyák, — bencés oblátusok és obláták — tanítsátok meg gyermekeiteket a világot megvetni, azt a világot, amelyet Jézus Krisztus megvetett és kárhoztatott. Tanítsátok meg őket, hogy Szent Benedek szavai szerint erkölcseikben és lelkivilágukban „a világ szellemétől idegenek legyenek" (Reg. 4. f.), csábításait megvessék. A világ jelenti az érzéki vágyakat, melyek a lelkek uralkodói akarnak lenni, „a test kívánságát, a szemek kívánságát és az élet büszkeségét, mindazt tehát, mi nem a mennyei Atyától jön". (1. Já. 2., 16.) Az igazi keresztényekről, azokról tehát, akik határozottan döntenek, a félmegoldások, a megegyezések, a világnak való erjedésnek ellenségei, — és Szent Benedek világban élő gyermekeinek ilyeneknek kell lenniök — mondja Jézus Krisztus: „Ti nem e világból valók vagytok." (Já. 15., 19.) És Szent Pál apostol kimeríti ennek a szónak értelmét, amikor azt írja: „Mi már is az égben élünk" (Fii. 3., 20.); testünk itt van, de lelkünk és szívünk ott, ahol a kincsünk, — ez pedig Jézus Krisztus. Gyermekeinket az ég számára akarjuk nevelni. És nem ez az egész keresztény nevelés titka? Ez nem akadályozhat abban, hogy jól és kimerítően ne iskoláztassuk. De a tudásnak sugarával Istent kell dicsőítenie és az Egyház becsületét gyarapítania. Az Isten bölcseségétől vezetett tudással kell az Úr országát terjeszteni a földön gyermekeinknek, magunknak is és egykor nekik is családot kell alapítaniok, hogy ott is a mai kor modern pogánysága helyett az Úr világossága ragyogjon. Ez az a tudás, melyben gyermekeinknek ki kell tünniök és ez világítja meg azt az utat, amelyben a mennyei Atyához eljuthatnak. Munkára, édesatyák és édesanyák! Az idő sürget. Lelkek pusztulnak, a család beteg, a társadalom omladozóban. Ki menti meg ezt a világot? Isten és az ő szentjei. Ti vagytok az eszközök és ti alakítjátok gyermekeitek lelkületét; ti alakítjátok őket Jézus Krisztusnak, az isteni nevelőnek, a tökéletes embernek szellemében, olyan lelkekké, akik készek növekedni és az eszmény magaslatáig felemelkedni. Az eszmény pedig Jézus! 5. A család lényegét tárgyalva kell még egy olyan kérdésről is tárgyalni, amelyet sokan utópiának, elérhetetlen és megvalósíthatatlan álomképnek tartanak. De amelynek alapjait Szent Benedek atyánk egyetlen mondása megvilágít: „Isten nem tekint a személyekre." (Reg. 2. f.) És ez a cselédek helye a családban. Korunk világa új pogányság. Visszatér azokhoz a tévedésekhez és bűnökhöz, melyektől a kereszténység megszabadította a világot és nem akarja többé megérteni Isten tanításait. Maga a társadalom is rabszolgává lett és csak rabszolgákat tud létrehozni. Mégis, mindezek ellenére, hirdetni kell az igazságot. Hirdetni kell akkor is, ha hangunk visszaverődik azokról a falakról, amelyeket a hitnélküli társadalmi életünk büszkesége emelt közénk és közéjük. De, hála legyen Istennek, vannak még mindig nemes és emelkedett lelkek, ha keveset is találunk (bár reméljük, hogy a bencés oblátusok és obláták ezek közé tartoznak),