Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

14 az ő Egyházát. Otthonukból „Isten otthonát", házukból „Isten-házát" kell kialakítaniok, mert az úrtól kapott kölcsönnek kell azt tekinteniök. Gyermekeiket kell elsősorban szeretniök, hogy nekik Istent adják és övéik számára a kegyelmet biztosítsák. Vezetniök kell őket, kitartásukban meg nem akadályozni és megadni azt a tudást, mely az égbe vezet, mert ez egyedül a szükséges, a többi valamennyi csak hasznos. Cselédeiket, mint Krisztusban valódi testvéreket kell szeretniök, lelkűkről gondoskodniok kell, s őket a jogtalanságtól és bűntől oltalmazniok kell. Egymást is szeressék és csak egy céljuk legyen, hogy életszentségük által biztosítsák az örök együttélést, amelynek a földi együttlét csak gyenge kezdete; — és biztosítsák az övéikkel való együttlétet a mennyben, az igazi hazában, ahová tartunk mindnyájan. Kerülniök kell mindazt, ami ketté oszt, elválaszt és szétszakít. Bárcsak ez a nagy szentség, melyet felvettek, ezt az egységet napról-napra jobban összefűzné! Ez marad a keresztény családnak, melyben Isten uralkodik, a sérthetetlen és feloldhatatlan és szent alapelve. 3. De szóljunk még bővebben a gyermekekről. A helyes utat akkor találjuk el, ha „Isten gyermekei"-nek is tekintjük őket, amint Szent Benedek is mondja: „A szülök gyermekeiket adják áldozatul Istennek." (Reg. 59. f.) A család gyermek nélkül — oázis napsugár nélkül. Puszta föld, melyben minden terméketlen és halott. Atyák és anyák, kérjétek a Mindenhatót, hogy tekintsen le rátok, áldja meg házasságtokat és tegye termékennyé, hogy „Isten-háza" visszhangozzék az Istent dicsérő és szerető gyermekek vidám dalától és boldog énekétől. Mily megbecsülés és megtiszteltetés a keresztény házastársak számára Isten és az ég részéről, mikor az angyalokat, akik eddig ott fent mosolyogtak az égben, elengedik a földre a szeretettel és gondossággal elkészített bölcsőkbe! Egy angyalnak ilyen földreszállása valósággal Isten látogatása és megértjük, hogy az Egyház az újszülött keresztelőjén hálaadásra kondítja meg tornyában a harangot. Egy gyermek Jézus Krisztusnak tiszta, szent tagja. Mily tisztelettel kell felvenni! Magát Krisztust emeljük fel, mikor egy gyermeket felveszünk azok közül, akik az Úr Jézuséi. (Máté, 18., 6.) Mily gyönyörű gondolat! Igen, igazatok van, valahányszor úgy tesztek, mint Origenes apja Leonidas tett és az ártatlan kicsi mellét feltárva szent szeretettel megcsókoljátok, mint a szentséges Szentháromság lakóhelyét, Isten adta nektek, hogy abból szent, élő és neki tetsző áldozati adományt (Róm. 12., 1.) alkossatok az ő tiszteletére. Jaj, nektek, atya és anya, ha ezt elfeleditek, vagy — ami még rosszabb — ha nem akarjátok ezt elismerni! De áldott minden édesatya és édesanya, ki ezt az életet már akkor odaadta az Úrnak, mielőtt még a bölcső lágy jászolában feküdt volna! Nem a legnagyobb tisztelet és becsület egy apa és anya számára, ha megértette, hogy Isten ajándékozta nekik ezt a gyermeket és pedig azért, hogy nagyot, a legnagyobbat tegyék meg vele: az ő krisztusivá alakulását? A kis lény a keresztség által Isten gyermeke lett és most szülők — jól véssétek a szívetekbe — a ti feladatotok lett, hogy bennük az Isten-gyermekséget kifejlődésre segítsétek és belőle Istennel közösségben Jézus Krisztus hasonmását alkossátok meg. Az az atya és anya, aki ezt nem érti meg, nem érdemli meg, hogy Isten munka-