Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934
12 Törvényhozónk azt is mondja, hogy „Isten házát bölcseknek kell vezetniük, még pedig bölcs módon". (Reg. 53. f.) Mindenkinek megvan benne a joga a békére és örömre és arra a családi boldogságra, mely a jövendő örökkétartó boldogságnak a megízlelése. Az édesatya és az édesanya irányítja és rendezi azokat az erőket, eszközöket, tehetségeket és kegyelmeket, melyek „Isten-házának", az Egyház kis másának adattak. És ők irányítják azokat az örökéletre, az el nem múló hazába, ahol egy napon, mindnyájunknak, kivétel nélkül találkoznunk kell. És mivel Jézus Krisztus a Szentlélek Isten ezen felséges templomának záróköve, azért kell átélnie azt a krisztusi egységet, melyet Antiochiai Szent Ignác minden javak legnagyobbikának nevez. Szent Benedek Atyánk pedig azt mondja, hogy a házhoztartozók mindnyájan a ]ó Pásztor nyáját alkotják. (Reg. 27., f.) A Jó Pásztorunk pedig ismeri övéit és övéi is ismerik őt. Jézus Krisztus szentséges szívének trónrajemelése jelenti az ő uralomrajutását a családban és a társsdalomban. Ezen uralom által akarja ma megváltani újra a világot. És neki joga is van erre a trónra a mi családunkban, mert „neki kell ott királynak lennie" (1. kor. 15., 35.). Bár valóban uralkodnék abban a házban, mely ajtaját kitárta előtte és trónját felütve, ő parancsolna innét egyesült gyernjekeinek ! Imádattal térdre hullva kérünk, Urunk Jézus, hogy szent eljöveteled által a mi akaratunkból, ebből a hajlékból, Isten hajlékát teremteni kegyeskedjél. Ha ez az eszmény a családokban ismét valóság és élet lesz, akkor lesz a társadalom, mely a családokból tevődik össze, ismét Isten gyermekeinek társadalma. Annak az Istennek, aki úgy teremtett meg minket, hogy az üdvösséget elnyerhessük és el is nyerjük, ha elénk siető kegyelmének ellene nem mondunk. 2. Erre a krisztusi és szentbenedeki családra alkalmazhatjuk a Regula tanítását: > rA fegyelmezetlenség szelleme távol legyen tőle" (Reg. 4.) A keresztény családban az apa ugyanis az Úr Jézus megtestesítője, az anya az Egyházé. „És ketten lesznek egy test. Nagy titok ez, UVOT^QIOV ueyaÀov— mondja Szent Pál —, még pedig Krisztusra és az Egyházra való vonatkozásban." (Ef. 5., 31—32.) A keresztény család egészének forrása Istenben van. A három személynek lényegbeli egységében. Az Atya, a Fiú és a Szentléleknek isteni, szentséges egységében, mert ettől nyerte nevét a földön minden atyaság és fiúság és közösség. (L. Ef. 3., 15.) A házasságban való egységnek ősforrása, melyből a keresztény házasság is származott, Krisztusnak és az ő Egyházának fölséges egysége. Ezen eszme után keletkezett a keresztény házasság, mint Jézus és az ő Egyháza között lévő egységnek szimbóluma, emléke és folytatása. Valóban mily nagy misztérium! Ebben van a házasság szentségének, feloldhatatlanságának, állandóságának és egységének megalapozása. Hogy ezt a szentséget kellőképen méltathassuk, az Egyházával egyesült Krisztus szívével kell szemlélnünk. Krisztus és az Egyház, — a legfölségesebb Szentháromságra való vonatkozásban, — mindörökre összetartoznak, hogy kölcsönös átadásban Istennek gyermekeket szüljenek. A keresztény házasság pedig ennek a történésnek a kifejlesztője és Istentől akart eszköze.
