Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

37 Csak a tudatlan vakmerő. — Aki már tud valamit, az rájön, hogy nem tudunk semmit. Titkok, rejtelmek vesznek körül égen és földön. Tudjuk-e, hogy van-e élet a csillagokban? Gyönyörködöl a csalogány énekében, de érted-e? Érted-e a holdvilágos téli estén a levegőégen elvonuló vadludak gágogását, az „álmatlan" vizek morajlását, a tenger hullámverését, az erdő tölgyeinek susogását, a szél zúgását? Tudod-e, mi sir a viharban? Nem értjük az állatokat, de nem értjük meg, emberek, egymást sem. Higyjünk az Istenben, mert a hit vigasztalódás. Hála neked, régi imakönyvem. — Életre hívtál kedves emlékeket s megerősítettél hitemben. Ezen ünnepélyünk hatása alatt írta Herczeg Ferenc a következő cikket (A Szenthegy) egyik legelterjedtebb napilapunkban: Szenthegynek nevezi a dunántúli nép a szentmártoni meredek dombot, melynek tetején a pannonhalmi főmonostor áll. A magyar bencések vára; a főapát székhelye. Benedek atya gyermekei, mint a sólymok, messzi tájakat áttekintő magaslatokon szeretnek fészkelni. A tavaszi verőfényben sütkérező papi pár, hatalmas és könnyed profiljával, a fejedelmi erő és áhítatos nyugalpm benyomását teszi. Aki a távolból először látja meg a magyar Grál-vár fantasztikusan tagolt és mégis egységes épületcsoportját, annak az kedvesen ismerős, mint az emlékezetben felújuló dajkadal. Ének az előidőkről. Nemes és merész arányú, ősrégi székesegyházával, boltíves folyosóinak refektóriumával, műkincseinek és történelmi emlékeinek gazdagságával úgy emelkedik elmúlt idők homályából a Ma verőfényébe, mint Ararát hegye a vízözönből. Ez talán Magyarországon az utolsó hely, ahol még az Árpádok korának lehelletét érezni. A kolostor alapítása összeesik a magyar kereszténység és a nemzeti művelődés első lélegzetvételével. Mindenesetre ez az ország legrégibb háza. Régibb, mint a magyar királyság. Gondolatnak is szédítő, hogy alapjait még Szent István apja, Géza fejedelem rakatta. A Szenthegy lakói, az első hittérítők utódai, évszázadokon át híven végigkísérték a magyarságot dicsőséges és keserves vándorútjain. Pannonhalma krónikája nem egyéb, mint a nemzeti történet kivonata. A tatárjáráskor a szerzetesek vitézül visszaverték az ázsiaiakat a váruk alól. A Szenthegy szűz sziget maradt a pusztulás és fájdalom tengerében. A török hódoltság idejében a bencések együtt harcoltak, véreztek, raboskodtak és szegényedtek a híveikkel. Az ozmán kiűzése után, midőn a magyarság nem szabadult fel, hanem csak urat cserélt, a bencés apátságok is_osrtrákJco]ostQi^^ kerültek. A mindig jót akaró és mindig balkezes II. József feloszlatta a rendet, közben a felvilágosodás nevében elkótyavetyélte és kufárok kezére juttatott fölbecsülhetetlen értékű könyv- és kéziratgyüjteményeket, pótolhatatlan ma/ * * *