Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

13 köze. A történelmi, nyelvi szakok több aktushoz szólnak, az észképzés mellett a kedély nevelésének is eszközei. A természettudományi szakok magasabb problémákba torkolnak s a világkép, világszemlélet kialakítására van különös hatásuk. A hittan lélekképzés, az öntudatos lelkiélet megalapozása. Ezek a fő nevelési tényezők az iskolai oktatásban, miket évszázados tapasztalat hozott össze a mai középiskolában s e tekintetben egyes országok közt legfeljebb árnyalati eltérések vannak. A fentvázoltak, azt hisszük, eléggé megmutatják az egyes tárgyak szerepét az iskolai nevelésben s mégis nagyon is igaz, hogy a szülői ház s az iskola között épen egyes tantárgyak miatt van a legtöbb ellentét. Az egyes tantárgy eszköz a nevelésben, nem akarunk szaktudósokat nevelni. Ennélfogva arra sem törekedhetünk, hogy az egyes növendék épen ezt, vagy azt a tantárgyat művelje erején felül, amit sok szülő megkíván az áhított jeles osztályzat miatt. Normális tehetségű tanulók számára van összeállítva a tanterv, de színvonalban nem mehet le annyira, hogy minden tanuló minden tárgyból jeles jegyre tegyen szert. Az osztályozásból presztízskérdést csináló szülők sokszor okoznak helyrehozhatatlan kárt túlzott követeléseik végrehajtásával. A gyermeki kedélyt is zavarja e látszólagos eredményekre beállított túlságos ambíció. A jegy csak jel, a mögötte levő lényeget a szülő és nevelő megbeszélése hivatott közölni. Néhány szót arról a kapcsolatról is, melyet épen a tantárgyak szőnek az otthon s az iskola között. Sok szülő tanul együtt gyermekével, legalább is az alsó osztályokban, de a felsőkben is sokszor megtörténik, hogy a fiútól kikérdezik a leckét. Nem egy szülő kérdezte már tőlünk, helyes-e ez, vagy nem. A kérdésre nehéz választ adni. Alsósoknál feltétlenül ajánlatos, de ebben az esetben sem jelent teljes tudást, biztonságot, hanem a koncentrációs készség bizonyos fokának meglétét. Ez a készség csak a megtanulás és felmondás közti időre vonatkozik, másnap délelőtt egész természetesen „szedhet be" a kis nebuló. Felsős diákok, kamaszok sokszor berzenkednek a kikérdezés továbbfolytatása ellen. Kétségtelen, hogy az önállóság jobb, értékesebb, inkább erre kellene ránevelnünk a gyermeket s erre van is mód. De felsősöknél más szerepe van az otthonnak, mint a nagyon mechanikus kikérdezés. A kulturált otthon hatása a fejlődő fiatal lélekre sokkal fontosabb. Művelt szülők jól teszik, ha bevonják fiukat társaságukba, mintegy barátjukká teszik, természetesen ez csak a kultúra iránti kedvébresztés tekintetében kívánatos. Az az otthon, mely a serdülő fiút a szellemi dolgokkal is kontaktusba hozza, inkább dolgozik együtt a nevelő munkájával, mint az anyagot naponta kikérdező szülő. Más ok is kívánatossá teszi, hogy az otthon intellektuális környezete legyen a felsős diáknak. Minden tantárgy két irányban hat a növendékre. Eizonyos adattömeget közöl vele, melynek szerepe az általános tájékoztatás időben, térben, tudományos szakok területein. De egyúttal a lélek funkcióit is működteti, serkenti állásfoglalásra a további kérdésekkel szemben. Ez utóbbi tekintetében középiskolai nevelésünk sokak szerint hátrább áll, mint a nyugatiaké. Materiális tudás szempontjából a gimnáziumból kikerülő fiú többet tud, mint német, francia, vagy angol társa, de önállósága kevesebb, spontaneitása kisebb. Az iskola a nevelésnek ilyen irányban művelésére az idő rövidsége, a nagy vakációk félbeszakítása miatt kevésbbé alkalmas, mint a családi otthon, ahol a szülő tudja bevezetni a gyermeket