Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933
11 látszik némi eredménye. Örök probléma ez, a katolikus nevelés nem csatlakozott sohasem szélsőséges elméleteihez. A mi álláspontunk a realizmusé. Az emberpalántát a szülők kezéből vesszük át, a továbbgondozás munkája sem egyedül a mi munkánk, hanem közös az otthonéval. Az időrendi elsőbbség tehát nem a miénk, és bizony sokszor a rangbéli sem. A családi nevelés kisiklik a kategoriális meghatározások alól. Olyan egyetemes, hogy intézményes nevelés versenyre nem képes vele. A kölcsönös bizalom, szeretet, önfeláldozó hűség, teljes életközösség az alapja a családi nevelésnek, mely egyforma gondossággal ügyel a gyermeki lélek minden megnyilvánulására. Ez az alapja az egész világon a nevelésnek, Oroszország kivételével, ahol a kommunista pedagógia épen a nyugateurópai keresztény családi eszményt akarja gyökerében kiirtani. A vallásellenes propaganda itt a legveszélyesebb, a családon keresztül a lelket éri támadás. Kerschensteiner mondja, hogy a családi kör szentélye magába zárja mindazt, ami az emberi nevelőerőben isteni. Az otthon egyetemes nevelőhatása olyan szembeszökő, hogy az iskola szerepe első pillanatban csak oktató jellegűnek látszik. A múlt századvég pozitívisztikus célkitűzései az iskola kérdésében is feltalálhatók, neves pedagógus mondta, hogy az iskola, nevezetesen a középiskola első feladata az oktatás. Az iskola rangja, értéke egyenlő az oktató tanári kar tudományos értékével, pedagógus dicsérte egyízben előttünk az egyik neves középiskolánkat épen azért, mert tanári karában 18 doctor philosophiae található. Az utolsó évtizedek ismét aktuálissá tették az iskola nevelő munkájának kérdését. A világháborúval kapcsolatos tapasztalatok megmutatták, hogy nem az anyagtudás a fontos, hanem a világkép kialakulása, állásfoglalás a bennünket körülvevő problémákkal szemben. S jönnek az újítások, melyek mind ezt célozzák, ha más-más név alatt is. Ebben a kérdésben van egy közös problémánk a m. t. Szülőkkel. Iskolánk jellege tisztára katolikus. Az a világnézet, amit mi adunk, helyesebben, amivel mi hozzuk érintkezésbe diákjainkat, a Krisztusi alapokon nyugvó Egyház tanítása. Eredménye nevelésünknek csak úgy lehet, ha a világnézeti közösség megvan iskolánk s a szülői ház között. S erre vonatkozóan sok-sok érdekes esetet tudnánk elmesélni. Hogyan jött létre ez a harmónia épen a kisdiák buzgó apostolkodása útján? Tizenegy-tizenkétéves gyermekek dolgozataiban, amelyben leírják, mit kívánnak az új iskolaépülettől, majdnem mindenütt ott szerepel az a nagy kápolna, ahova minden szülő eljöhessen gyermekével szentmisére. Szülői lelkigyakorlataink sikere, hisszük, elégséges bizonyítéka annak, hogy iskolánk katolikus szelleme harmóniában van a katolikus otthon lelkével. A világnézeti nevelés értékkérdés. Miért az otthon gondjai, az iskola erőlködése? Mert helyes értékskálát akarunk a fiatal lélek elé adni. Az a nevelőmunka, amit a m. t. Szülőkkel mi kifejtünk, csak része annak a sok nevelő ráhatásnak, mely barátok, utca, cselédek, plakátok s mozi részéről hatnak a gyermek lelkére. Mennyiségét tekintve, sokkal több mindez, mint a mi munkánk, de egyes eseteket nem tekintve, minőség tekintetében alacsonyabb rangú. A benyomások tömege, mint por hull a lélek lemezére, érintsd vonóval a lemezt, a por csomókba fut szabályos rajz szerint, kelts zörejt mellette, a por szétoszlik, de csak személyes összevisszaságban.
