Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

PINTÉR JENŐ IRODALOMTÖRTÉNETE. A hetedik kötettel befejeződött az a nagy vállalkozás,

1 melyet több mint három évtizede egy lelkes fiatal tanár kezdett el s a három évtized forgatagában soha meg nem szűnő munkával fejezett be szerzője: Pintér Jenő. Az első nagy munkától, a négy kötetes pályadíjnyertes munkától

2 több évtized választja el a most befejezett nagy művet, közben a kétkötetes kézikönyv, a nagyközönség számára írt kitűnő képes Pintér 3 s a legújabb irodalmat tárgyaló kisebb munka jelezték az állomásokat. Most pedig előttünk áll az élet munkája, az a nagy irodalomtörténeti munka, melyhez hasonló teljességű még a magyar irodalomnál gazdagabbakban is ritkaság. Az a körülmény, hogy Pintér Jenő a nagy munka előtt már oly tevékenyen s oly sikerrel művelte az irodalomtörténet tudományát, mint Toldy Ferenc óta senki, biztosítéka volt az új mű lehető legtökéletesebb alakításának. De az új munka megjelenése bizonyítéka közönségünk irodalom-érdeklődésének is, mert Pintér Jenő sikere szinte példátlan e tudománynak történetében: egyetlen egy műve sem jött, hogy ne elégített volna ki régi-régi szükségletet. A hétkötetes irodalomtörténet a rég elfogyott kézikönyv tökéletesített utóda, elsősorban az eddigi tudományos kutatásoknak szinte tökéletes összefoglalásával a további tudományos munkálkodást hivatott előkészíteni, megkönnyíteni. A munka, mely egy élet munkásságát vette igénybe, betetőzése a régi, évek során át sohasem lankadó buzgalomnak s indítója lesz biztosan sok más, ha kisebb, de összességében mégis jelentős tudományos munkásságnak. Ezért mondhatjuk, hogy Pintér Jenő munkája irodalomtörténeti esemény. De a munka immanens értékei sem mindennaposak korunkban. Az újdonság, a hajszolt új szempontok nem mindig kedveznek a tudo1 Pintér Jenő: Magyar Irodalomtörténete. I—VII. Budapest, 1930—1934. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadása. 2 Pintér Jenő: A magyar irodalom története. I—IV. Bpest, 1909. 3 Pintér Jenő: Magyar Irodalomtörténete. Képes kiadás. Bpest, 1928.