Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

5 tött egész életében, hiszem, hogy kormányzása is szeretettel kapcsol magához mindenkit. Istenért, Istennel dolgozott eddig, Istenért, Istennel dolgozik ezután is. Szivet adott mindig szívért, szívet ad a jövőben is. Hiszem, hogy kormányzásából Isten bőséges áldása, nagy üdvösség árad rendünkre, egyházunkra, hazánkra. Dr. Mihályi Ernő, bencés főiskolai tanár, a „Pannonhalmi Szemle" szerkesztője Főapáti beiktatás Pannonhalmán (1933. április 17. húsvéthétfőn). Püspökök és miniszterek, rendfőnökök és hatóságok, rendtagok és óriási nép részvételével a bíboros hercegprímás: Dr. Serécii Jusztinián avatta apáttá az új főpapot és iktatta be hivatalába. Az ünnepi déjeuner-n Dr. Hóman Bálint magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter köszöntötte a főapátot. * Húsvét ünnepén a jövő emberét jöttünk Pannonhalmára ünnepelni, gondolataink mégis a múltba szállnak. Pannónia Szenthegyéről, a mons Sacer Pannoniaeről ezredév előtti időkbe száll vissza tekintetünk, a keresztény középkor erkölcsi, gazdasági, politikai válságának korszakába. A klasszikus ókor kultúrértékeinek, a római tartományok földjére telepedett fiatal népek energiájának és a krisztusi etikának egyesüléséből létrejött középkori állami és társadalmi rend a X. században katasztrofális válság napjait élte. A regi birodalmat új alakban megelevenítő frank-római császárság utódállamai éles harcokba keveredve vívták küzdelmeiket egymással s az állam egységét megbontó partikuláris és centrifugális törekvésekkel. A belső atomizálódás folyamata szükségképpen vonta maga után a társadalmi rétegek megoszlását és versengését, a gazdasági élet szilárd alapjainak pusztulását. S a belső bomlás óráiban keletről, az orosz síkság felől és délnyugatról, Hispánia felöl megjelentek az egész keresztény világrendet elsöpréssel fenyegető pogány-török és muzulmán-semita áradatok. A keresztény világ a belső és külső veszedelmek ebben a katasztrofális órájában képtelen volt a maga öntudatát megtalálni; erkölcsi erőinek teljes kifejtése helyett letért a keresztény erkölcsiség útjáról s az egész közösséget megfertőző etikai válság hullámai a legmagasabb erkölcsi fórumokig, magáig a római szentszékig elhatoltak. Az erkölcsi és bizalmi válságnak ebben a szomorú korszakában Szent Benedek fiainak egy kis franciaországi rendházában, Clunyben néhány szent ember elgondolásából új energiák, új eszmék, új törekvések sarjadtak. Ezek az erők, eszmék, törekvések, melyek megtestesítőjét Hildebrand szerzetesben, a későbbi VII. Gergely pápában szoktuk látni, új utakra terelték a történeti fejlődést, új alapokra építették a keresztény Európa állami, gazdasági, társadalmi és erkölcsi rendjét, majd a keresztény világ határain is túlhaladva, a krisztusi gondolattól érintetlen nemzetekhez, szűz területekre terjesztették ki e gondolat uralmát. Kelet népeihez, s köztük a magyarokhoz is Cluny fiai hoz-