Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

53 tette, a testvér tanítórendek egykori diákjait is hasonló egyesülésekbe tömörítette, melyekkel mindenkor szívélyes kapcsolatot tartottunk fenn. Hiszen célunk azonos az ő céljaikkal s éppen ezért örömmel küldtük képviselőinket az ő ünnepélyes alkalmaikra s ma, amidőri a mi szerény tízesztendős jubileumunkat ünnepeljük, szeretettel köszöntjük a testvéregyesületek egyetemét. A tízesztendős tapasztalat a mi Szövetségünknél is beigazolta, hogy az erő az egyesülésben, a közös munkálkodásban rejlik. Meggyőződésem, hogy fáradozásaink eddig elért eredményei csak újabb munkára serkentenek mindnyájunkat s az újabb decenriium növelni fogja az eredményt. Istenbe vetett hittel indulunk az új évtized küszöbéről s buzgó törekvésünket a Mindenható kegyelmével bizonyára siker fogja koronázni mindabban, ami nemes és fennkölt célt a Bencés öregdiákok Szövetsége maga elé tűzött. Ezután dr. Mattyasóvszky Kasszián ügyvezető igazgató olvasta fel évi jelentését: * Mélyen tisztelt ünnepi Közgyűlés! Kedves Diáktestvérek! I. Az 1932. évről szól beszámolóm. Tavaly azzal fejeztem be közgyűlési beszámolómat, hogy az idén remélem jobb és megnyugtatóbb beszámolót terjeszthetek a mt. Közgyűlés elé, mint az 1931. évről. Sajnos, ez a reményem nem mindenben teljesedett. Nem teljesedett, de nem is teljesedhetett azért, mert országunk helyzete, sőt az egész világ helyzete csak még rosszabb és még reménytelenebb lett, mint volt tavaly. S így ma sokkal nehezebb minden ember s minden egyesület helyzete, mint volt a mult évben. Több bajjal, nagyobb anyagi goridokkal és vigasztalanabb jelennel és reménytelenebb jövővel kell küzdenie, mint kellett eddig. De egyesületünknek éppen az az egyik és szerintem legfontosabb célja, hogy az ilyen körülmények között is tudjon csüggedést szüntetni, erőt adni és lelkeket menteni tagjai körében! Tudja ébrlentartani az életben is a ragaszkodást egymás iránt és tudjon egyesült erővel arra törekedni ma, hogy minden körülmények között s különösen az ilyen körülmények között is éltessen bennünket az a vallásos és hazafias szellem, mellyel töltekeztünk egykor intézetünk falai közt és amely akkor ott oly nyugtató és boldogító volt számunkra. Kell, hogy ma is az legyen. Ezért tartjuk fenn most is a benső kapcsolatot egykori intézetünk és iskolatársaink között és nem feledkezünk el arról a Rendről, mely nevelt, oktatott bennünket! Ha nincsenek is már közöttünk azok, akik tanítottak minket, de az Ő emléküket őrizzük akkor, mikor utódainkat, a fiatal tanárnemzedéket üdvözölhetjük körünkben és elbeszélgethetünk velük a régi, jó időkről, elődeiknek életéről. Ezt a célt szolgálták havi összejöveteleink, melyeket rendesen minden hónap második csütörtökjén tartottunk meg. Volt összesen tíz ilyen baráti, közös együttlétünk, örvendetesen állapíthatjuk meg, hogy tagjaink mindenegyes összejövetelen szép számban jelentek meg és sokszor örülhettünk olyan tagjainknak is, kiket már régen nem volt szerencsénk üdvözölhetni körünkben. Ezeken az összejöveteleken beszéltük meg egyesületünk ügyesbajos dolgait, az egyes tagok kívánságait, esetleges kitüntetéseit, vagy más örvendetes körülményeit. De bejelentettük azt is, ha szomorúság érte az egyesületet, ha valamelyik társunk itthagyott bennünket és Istenünkhöz tért örök pihenésre. A végső tisztességre pedig elküldtük képviselőinket, így Köhler