Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

52 bencés iskolák székhelyén szervezett osztályaival szorosabb kapcsolatot tarthat fenn; azonkívül talán a legtöbb alkalma nyílik, hogy tagjai, különböző közéleti munkásságuk keretében, a Szövetség érdekében tevékenykedjenek. Becses és számottevő segítséget nyertünk pártolótagjaink személyében is, akik mint a budapesti bencés reálgimnázium jelenlegi diákjainak szülői, a Szent Benedek-rend iránt érzett őszinte hálájuk és tiszteletük kifejezéséül örömmel sorakoztak zászlónk alá. Havi összejöveteleink egyre emelkedő sikerének okát azonkívül abban is kereshetjük, hogy a bencés-rend tagjai szíves megjelenésükkel egyre többen és többen tisztelik meg összejöveteleinket s így módot adnak, hogy személyes érintkezéssel minél szélesebb körre táguljon a lelki kapcsolat a bencés-rend és egykori diákjai között. Szövetségünk taglétszámának örvendetes növekedése folytán újból és újból tágasabb helyiségről kellett gondoskodnunk havi összejöveteleink céljaira. Most már átlag 50-en, de nem ritkaság, hogy 80-an is összejövünk. Örömmel kell ezt megállapítani, mint bizonyságát annak, hogy a bencés öregdiákok igenis megértették a szövetkezés mélyreható eszméjét s egyre többen akarnak résztvenni annak munkálkodásában. Mert a havi összejövetelek azok az alkalmak, amelyeken egymást megismerhetjük s tájékozást nyerünk a felől, hogy mikor és mi módon lehetünk szolgálatára a Bences Öregdiákok Szövetségének. Már az első évtől kezdve nemesen megnyilatkozott a Bencés Öregdiákok áldozatkészsége, amellyel anyagi eszközökben is támogatására siettek mind az arra szoruló főiskolás egykori bencés diáktársaknak, mind magának a Szövetségnek is. Szíves adakozások révén abba a kellemes helyzetbe jutottunk ugyanis, hogy a főiskolás egykori bencés diákoknak, tanulmányaik folytatásához, figyelemreméltó pénzbeli segítséget nyújthattunk; némely esetben ez a segítség a 3—4 millió koronát is meghaladta. Akinek pedig módjában állott, hogy erkölcsi támogatással segítsen bencés öregdiák társán, az örömmel vetette súlyba tekintélyét és pártfogását, miáltal nem egy olyan egykori bencésdiák jutott elhelyezkedéshez, akinek nem volt egyéb támasza ahhoz, hogy élethivatásának első alapköveit lerakhassa. Az anyagi vonatkozású támogatáson kívül tekintélyes volt az a segítség is, amelyet a Benedek-rend, különösen budapesti reálgimnáziumának igazgatója és tanári kara, Szövetségünknek lelkiekben nyújtott azzal, hogy részünkre karácsony és húsvét előtt lelkigyakorlatot tartott, továbbá, hogy a szellemi kapcsolat szorosabbátétele végett bennünket az iskola ünnepélyeire meghívott. A folyó évadban siker koronázta két nagyobbszabású erőpróbánkat; a siker oroszlánrésze Mattyasovszky Kasszián dr. jelenlegi ügyvezető igazgatónké. A főiskolás volt bencés diákok részére novemberben rendezett teaestélynek nagy volt a látogatottsága, a farsangban rendezett estélyünk pedig minden vonatkozásban kiállotta a versenyt a székesfővárosban rendezett bármely nagyobbszabású estéllyel. Nemcsak a vigalomban fűzött azonban minket egybe a testvéri összetartás, hanem a kegyeletben is. Elhúnyt bencés diáktársaink végtisztességén mindig megjelentünk, azonkívül lelkük üdvéért szentmisét mondattunk. Ugyanaz az eszme, amely a Bencés Öregdiákok Szövetségét megterem-