Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

51 amelyekre életünk pályáján szükségünk van, hogy helyünket becsülettel megálljuk. Mindegyik egykori bencésdiák érezte, tudta ezt; ennélfogva örömmel üdvözöltük a Szövetség eszméjét, mert így alkalom nyílt, hogy necsak egykori iskolatársainkkal, hanem mindazokkal is testvéri kapcsolatba jussunk, akiknek nevelése, tehát gondolkodása a mi nevelésünkkel és gondolkodásunkkal azonos, mert mindnyájan a bencések tanítványai, neveltjei vagyunk. Sőt nemcsak öreg bencés diáktársainkkal, hanem magával a Benedekrenddel is szorosabbra fűződött lelki kapcsolatunk, minek folytán férfikorunkban is élvezhetjük ugyanazt a szeretetet, amely egykori diákéveink emlékét kedvessé varázsolta. És őszinte lélekkel, örömmel követhetjük Szövetségünk működési körében továbbra is az irányt, amelyet egykori vezetőink a Benedek-rend tagjai, már ifjúkorunkban mutattak nekünk. Az irány magasztos és nemes. Magasztos, mert az élet minden vonatkozásában a keresztényi gondolatot juttatja érvényre, és nemes, mert alapgondolata az emberszeretet és egymásnak testvéri támogatása. Tíz esztendővel ezelőtt, a Bencés Öregdiákok Szövetségének legelső, vagyis alakuló gyűlésén, az első hívószóra aránylag szép számmal, mintegy másfélszázán gyűltünk össze. Ez a szám akkor valóban tekintélyesnek volt mondható, mert hiszen kellő alkalom és mód — már csak az idő rövidsége miatt is — alig lehetett arra, hogy a székesfővárosban élő valamennyi egykori bencésdiák figyelme kellőképpen felhívassék. Az első meghívó a Bencés Öregdiákok legelőkelőbbjeinek, József királyi hercegnek és Csernoch János hercegprímásnak, továbbá Eszterházy Móric gr. v. miniszterelnöknek és Concha Győző egyet, tanárnak aláírásával ment szét mindama egykori bencés tanítványok részére, akiknek címét meg lehetett állapítani. Akik azon az alakuló gyűlésen ott voltak, jól emlékezünk arra, hogy milyen lelkesedéssel üdvözöltük a legöregebb bencés diák, néhai Rákosi Jenő, köszöntő szavait, amelyekkel az elnöklő Bárdos Rémig dr. főapát úrnak és az ő személyében az egész Bencés-rendnek őszinte, szívből fakadó hódolatunkat tolmácsolta. Emlékezünk továbbá Kádár Titusznak, a Bencés Öregdiákok Szövetsége budapesti osztálya legelső ügyvezető igazgatójának, tájékoztató szavaira, s emlékszünk az egyhangú lelkesedésre, amellyel Térffy Béla őnagyméltóságát elnökünkké választottuk. Őnagyméltósága, sajnos, sokoldalú elfoglaltsága miatt csak 1930-ig láthatta el ezt a tisztséget; mély hálával adózunk lelkes munkásságáért, amellyel Szövetségünk ügyét mindenkor szívesen istápolta. A Bencés Öregdiákok Szövetségének budapesti osztálya tehát 1923-ban megkezdte működését. A rendes havi összejöveteleknek eleinte nem sok látogatója akadt s még dicsekedve állapíthattuk meg, ha 15—20-an voltunk együtt. Kemenes Illés dr., ügyvezető igazgató, szeretetreméltósága és fáradságot nem ismerő munkássága, nemkülönben a Szövetség tagjainak — hogy úgy mondjam — toborzó tevékenysége azonban megtalálta a módját, hogy egyre többen és többen tömörüljenek az egykori bencés diákok s ma már mintegy félezerre rúg Szövetségünk budapesti osztályának taglétszáma. A Szövetség budapesti osztálya, mint tudjuk, az összes bencés középiskolák Budapesten élő egykori növendékeit magában foglalja s így abban a kellemes helyzetben van, hogy tagjai révén a Szövetségnek az egyes