Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

28 friss életerős és oly szilárd, hogy nincs az emberi léleknek oly épülete, amit el ne bírna: az Evangélium. Építői pedig mások, egészen új emberek kell, hogy legyenek. Az ifjúság — nem az a léha üresfejü és üreslelkü ifjúság —, hanem, amelyik lélekben újjászületett, mely apostoli hűséggel és vértanúi kitartással tud doigozni egy jobb, boldogabb jövendő kialakításán. Van-e annál nagyobb, magasz­tosabb hivatás, mint a szebb, boldogabb jövő munkásának lenni azzal, hogy a gyermeki szívet, a gyermeki lelket formáljuk Krisztus katonájává? Bizo­nyára nincs és bizonyos, hogy ehhez nem emberi, hanem isteni hivatottság kell. Ezért azt hiszem, nem a véletlen, hanem az isteni segítő kéz útmuta­tása működött közre abban, hogy Szent Benedek fiai ezelőtt tíz évvel buda­pesti iskolájukat megnyitották. Ők már akkor látták, hogy minden javulás­nak, minden felfelé való iendülésnek egy alapja van: a lelkek újjászületése. A társadalmat csak jó emberek tudják megjavítani, nemzetek csak akkor születnek újjá, ha a lelkek megújulnak. A tízéves iskola eddig csak két rajt bocsátott ki magából, de azok az ifjak, kik ebből az iskolából indulnak az életbe, bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy itt a magyar katolikus ifjúságnak azt a típusát nevelik fel, mely őszintén vallásos, mélyen becsületes, öntudatosan szociális lelkű: egyszóval az a Krisztusban újjászületett ember, kire a világnak egyedül szüksége van. Ezért köszöntöm én a budapesti bencés gimnáziumot a tizedik év kü­szöbén, köszöntöm és köszönöm neki, hogy gyermeket és szülőt egyaránt nevel evangéliumi életre, a Kereszt katonájává. Van-e ennél nagyobb, ma­gasztosabb hivatás, mint a szebb, boldogabb jövő munkásának lenni azzal, hogy a gyermeki szívet, a gyermeki lelket, ezt a csiszolatlan követ formáljuk gyémánttá, drágakővé. E munka méltó elvégzéséhez az Isten Szent Benedek fiainak a leg­nagyobb ajándékot adta, amit adhatott, adott nekik töretlen napsugaras lelket és az ifjúságért élő, szerető, áldozatos szívet. Sokat várunk fiainktól. Tőlük várjuk a feltámadást, egy új, jobb, bol­dogabb világ kialakítását. Ezért nem véletlen, hogy mindnyáját annak párt­fogásába ajánljuk, aki Isten előtt minden ember között a legdrágább, leg­kedvesebb: a boldogságos Szűz oltalmába. Az ő segítő keze védje, óvja, oltalmazza őket, vezérelje, mutassa meg nekik a helyes utat, hogy munkájuk ne legyen hiábavaló. És ha egy újabb lustrum után a harang majdan Te Deumra szólít, legyen az a harangszó az újjászületés, a boldog feltámadás himnusza. * A decemberi kongregációs ünnep után cserkészcsapatunk készült a tíz­éves jubileumot új zászlójának felszentelésével megülni. Ez sikerült is neki 1933 május 21-én. (L. a cserkészrovatot.) Közben a Bencés Diákszövetség ünnepelt (1. Diákszövetség rovatot) 1933 március 20-án és 21-én. Intézetünknek felejthetetlen napja lesz az idei Szent Benedek napja. Ennek vigiliáján, igazi vigiliáján, mivel éjjel ZA12 órakor történt: megérke­zett a pápa áldásthozó távirata. (L. jubileumi füzetünket.) Szent Benedek ünnepén Angelo Rótta pápai nuncius szentmiséje közben evangélium után a szentbeszédet mondó dr. Strommer Viktorin bencés házfőnök hirdette ki a szószékről a táviratot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom