Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931
TANTERVREFORMOT SZ. ERZSÉBET SZELLEMÉBEN! Sz. Imre herceg halálának 900 éves jubileuma után Árpádházi Sz. Erzsébet halálának 700-ik évfordulóját ünnepelte a nemzet. A dicsőséges, gazdag Nagy-Magyarország talán közönyösebben haladt volna el az évfordulók mellett, s az ünnepségek alighanem csak kongregációs ünnepélyekre és templomi prédikációkra szorítkoztak volna. A szegény és összezsugorított Csonka-Magyarország azonban világraszóló ünnepségeket rendezett Sz. Imre jubileumán s országos megmozdulással idézte vissza a mai generáció emlékébe Sz. Erzsébet dicsőséges alakját. így intézetünk ifjúsága is szentbeszédből és szentmiséből álló triduumot tartott Sz. Erzsébet emléknapjain és megjelent a pesti Vigadóban tartott ünnepségen. Mert CsonkaMagyarországnak vigasztalásra van szüksége, s ezt a sivár jelen közepette a jövőbe vetett reménysége mellett csak múltjában találhatja fel. Másrészt ez a maradék magyarság új jövőt, ismét szép, gazdag, erős jövőt akar s a letűnt századok történelmi alakjaiban boldogan fedezi fel a példákat, akik iránymutatói lehetnek az új jövő megteremtésében. Ebből a szempontból napsugaras fénnyel ragyog bele az ifjú magyar nemzedék szemébe Szűz Sz. Imre alakja, de semmivel sem jelentéktelenebb Sz. Erzsébet példaadása sem. Sz. Erzsébet asszony nemesak kortársa és tanítványa, hanem valósággal versenytársa volt a legszociálisabb szentnek, az assziszi Poverellónak. Rövid, mindössze 24 évre terjedő életét már a tipegő gyermekkortól kezdve a szociális szeretet jellemezte, utolsó éveiben pedig nem is ismert más hivatást, mint a szegények, betegek, gyermekek, özvegyek, exisztenciátlanok szolgálatát pénzadományban, kenyérben, ruhában, szociális intézmények létrehozásában, betegápolásban. Született királyi hercegnő létére koldusszegénységre kárhoztatta magát, hogy szűkebb hazájában, Thüringiában és Hessenben, megoldja a szociális kérdés problémáját. Ez az, amiért Sz. Erzsébet alakját éppen korunknak fel kell támasztania s szellemét minden egyebet megelőzve — magába kell szívnia. Ennek a kornak ugyanis mindenekelőtt szociális szellemre van szüksége, mert semmi egyéb nem fogja megmenteni a pusztulástól, ha ezt az egyet magáévá nem teszi. Minden magyar ész és szív egyetért abban, hogy nem-