Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

D

R. BÁRDOS RÉMIG PANNONHALMI FŐAPÁT 1868—1932. Nehéz elhinni, hogy már nincs mellettem, a szomszéd szobában, s hogy nem kell félnem, midőn szól a rádióm késő éjfél körül, hogy áthallik hozzá s megzavarom úgyis nagyon nehéz és rövid álmát. Fiúk, Ti jól ismertétek főapát urunkat, hiszen az utolsó telet itt töltötte köztünk. S talán nem is gondoltatok Reá, hogy Neki köszönhetitek, hogy egyáltalában bencés diákok lehettek! Mert Ő csinálta meg a budapesti szentbenedekrendi katolikus Szent Benedek-reálgimnáziumot! Azt, amelybe most ti jártok, azt, amelyben most mi tanítunk! Ideálja egy szép gyönyörű intézet volt! Több tervet is készíttetett, most is megvannak, de — sajnos — kivitelre nem kerülhetett a dolog. Legutolsó öröme akkor volt, midőn megérte még, hogy a szomszédos dohányraktár a Rend tulajdonába inent át, s így most már megnyílt egyik főlehetősége annak, hogy végleges szép épületet emelhessünk. Igen szerette volna megérni az új épületbe való bevonulást! De az Úr másképen határozott. Emelt egy szép bencés iskolát: Kőszegen, a szentbenedekrendi katolikus Ferenc József-Gimnáziumot, megcsinálta a pannonhalmi szentbene- t dekrendi Gyakorló-Gimnáziumot, úgy hogy három intézet tekinthet reá, mint alkotóra s hogy a kőszegin kívül a többi nem úgy sikerült, mint szerette volna, nem rajta mult! Kiváló szervező erő volt már fiatal tanár korában, midőn engem is tanított. Mi nemcsak szerettük, mint kitűnő tanárt és szerető atyát, hanem bámultuk munkakedvét és munkájának eredményeit: a gyönyörű ünnepélyeket, kirándulásokat és a Mária-Kongregáció alapítását, fejlesztését. Tanár korában vakációit tanulmányutakra használta fel s nemcsak Európát utazta be, hanem átutazott a szomszédos világrészbe is. Tanulmányutjairól és tanulmányairól a diákságnak, a nagyközönségnek beszámolt és sokáig volt Esztergom közönségének kedvelt tagja, az esztergomi Katolikus Kör szépszavú, szépmunkájú titkára. — Esztergomban fiatal tanár korában írta