Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

A FÉLINTERNÁTUSRÓL. Előadás a budapesti szentbenedekrendi reálgimnázium tornatermében 1931 október 9-én tartott szülői értekezleten. Megállapítható, hogy az intézeti nevelés nem elvont gondolkodás eredménye, kitalálása, hanem az élet szükségszerű követelménye. Az ily irányú kezdeményezések, ezek fejlődése és tökéletesedése csakis lelkes, az ifjúság érdekeit felkarolni akaró nemes emberszeretet és kultúrérzék örvendetes bizonyságai. Ez nyilatkozik meg abban is, hogy amióta Budapesten megkezdtük működésünket, nagyon sokszor adtak a szülők azon óhajuknak kifejezést, bárcsak volna reálgimnáziumunkkal kapcsolatos internátusunk. Amikor mindenkinek be kellett látnia, hogy ezen óhaj — bármily megértésre talál is részünkről — mostani épületünkben teljesíthetetlen, voltak, akik azt a gondolatot vetették fel, nem lehetnének-e a tanulók napközben az intézetben, ahol megfelelő felügyelet mellett töltenék el a délutánt. Ebben a formájában már nem ütközik oly leküzdhetetlen akadályokba a szülők óhaja. S minél behatóbban foglalkozott ezen gondolattal a tanári kar, annál világosabban sorakoztak fel a tervet támogató argumentumok. Végül is azt láttuk, hogy itt egy nagyon is korszerű kérdés vetődött fel, melyet a szülői társadalom és az ifjúság érdekében fel kell karolnunk és akár áldozatok árán is, de megvalósulásához segítenünk. Mindenki ismeri munkaprogramunkat, aki csak némi kapcsolatban is van intézetünkkel. Tanítói hivatásunkat nem meríti ki az órarend. Nemcsak az a célunk, hogy a tanrend anyagát közvetítsük, aminek értéke magában véve nagyon kérdéses. A mi oélunk az, hogy a rideg ismeretanyagban is oly értékeket nyujtsunk az ifjúságnak, melyre az élet nehéz útjain is mindig támaszkodhassék, melynek segítségével ne csak felvehesse, hanem a győzelem biztos reményével meg is vívhassa azon küzdelmeket, melyek alól senki ki nem vonhatja magát. Ezt pedig jelen körülményeink között csak a tudásanyag közvetítésének módjával érhetjük el. Amint az édesanya a neki sajátos, szavakkal meg nem határozható „anyai szeretet" varázsával gondolatés érzésvilágát, egész egyéniségét visszhangoztatja gyermekében, — amint az édesapa következetes szeretete mellett is fenntartott csorbítatlan tekintély s élő példa marad fia szemében, — úgy a tanár is fegyelmező s tekin-