Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1930

31 Meg kell még emlékeznünk arról is, hogy az évenkint szokásos külföldi tanulmányutak során 17 növendékünk dr. Szunyogh X. Ferenc vezetésével az elmúlt nyáron június végén megnézte Salzburgot, Königseet, Berechtesgadent és a sóbányát, Oberammergauban a passio-játékot, nagy autótúrával a bajor király-kastélyokat, Münchent és Bécset. Most pedig ugyancsak Szunyogh tanár vezetésével a Páris—Lourdes—Lisieux—Nizza—Milano és Velence megtekintésére készülnek. Egy-egy délelőttön megnézték a tanulók az árumintavásárt, a különböző múzeumokat, a várat, Aquincumot stb. A VIII. osztály tanulói novemberben és márciusban megnézték a Vörös Kereszt egészségügyi múzeumát s meghallgattak egy-egy előadást. 16. Segélyezések, jutalmak. Hitünk szerint az iskola nem tarthat lépést az élet rohanó iramával, de teljesen el sem zárkózhatik a való élettől. Uj gondolatokat, eszmeáramlatokat az iskola nem tehet felbukkanásuk pillanatában magáévá, de viszont nem szabad behúnyt szemmel sem járnia az életben, mert akkor nem teljesíti az életre való nevelés feladatát. A tanulóifjúságnak látnia kell, ha nem is a maga ridegségében, a mának küzdelmeit s lemondásával be kell állnia az élet harcosai közé. A mi napjainknak legküzdelmesebb kérdése a megélhetés gondjai. Anyagilag leromlottunk, lerongyolódtunk a szó hideg értelmében s tőlünk nem látott mértékben járnak köztünk az éhezők, a fázók, járnak köztünk a dolgozni akarók, de akiknek nem adatik mód arra, hogy becsületes munkájukkal szerezzék meg a szükséges mindennapi kenyeret. E jelenségek kérdéseket vetnek fel még a pici kis gyermekszívben is és e kérdéseket az ő szintjükhöz mérten meg kell oldani, hogy ne ömöljék össze leiküknek kis világa. Igen jól tudjuk azt, hogy napjainknak nyomorúságát csak az evangéliumból kiáradó szellem tudja elviselhetővé tenni, de csak e szellem tudja megoldani is. A nevelésünkre bízott ifjúságot két irányban igyekeztünk az evangélium szelleme szerint irányítani. Egyrészt nyomatékosan figyelmeztettük őket a takarékos életre, az igények lefokozására, az élethez nem szükséges kiadások csökkentésére, másrészt pedig megmutattuk nekik az élet nyomorúságát és módot adtunk nekik arra, hogy ők is segíthessenek. Amikor ebben a rovatban beszámolunk hálánk elmondása mellett, hogy jó szívek miben segítettek bennünket, elmondjuk azt is, hogy mi miben és hogyan segítettünk másokon. Elmondjuk azt, hogy mit kaptunk, de elmondjuk azt is, hogy mit adtunk. 1. Kelemen Krizosztom főapáti koadjutor úr 17 tanulónak adott egész, 42 tanulónak pedig fél tandíjkedvezményt, összesen 1520 pengő értékben. Hat magántanulónak engedte el a tandíjat 480 pengő értékben. Az iskolai év folyamán két tanuló kapott a székházban reggelit és ebédet. 2. Blieszner Ágoston, józsefvárosi prépost-plébános úr jóvoltából minden hónapban kaptunk 50 pengőt, a Szent József egyházközségtől pedig 300 pengőt azzal a kikötéssel, hogy józsefvárosi, arra érdemes tanulókat segítsük iskolai díjaik kifizetésében. Nem engedi nevének megörökítését egy előkelő állású volt tanítványa Rendünknek, aki 300 pengőt, és egy gyermekét veszített édesanya nevét, aki szintén 300 pengőt adott tandíjsegélyekre. Dr. Schmiedhoffer Lajos igazgató úr egy tanuló iskolai díjait fizette ki. 3. A karácsonyi szent ünnepek alkalmából nemes szívek azokra is gondoltak, ahova a csillogó karácsonyfa helyett a szegénység kopogtat be rongyosan, fázósan. Adták a jó szívek kérés nélkül, példát adva azoknak, akik szintén megtehették volna, hogy segítsenek a könnyeket felszárítani. Pénzbeli segítséget nyújtottak: Mattyasovszky Tamásné bárónő 100, Teleki Jánosné grófné 100, Alemann Ágos-