Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1930

SZENT IMRE-ÜNNEPSÉGEINK. A bús magyar égen már hosszú évek óta nem tudja áttörni a napsugár a szomorúság, a gyász, nélkülözések, eredménytelen küzdések, sikertelenségek szomorú fellegét. Sziget vagyunk a népek tengerén. Nem jut számunkra vigasztaló, simogató szó, nem nyúl felénk kéz, amely elsimítaná orcáink gondokkal terhes redőit. S mégis bizakodunk, reménykedünk. Bár sötét a látóhatár, nem vagyunk kislelkűek jövőnk dolgában. Visszaszállunk a dicsőséges magyar múltba, hogy erőt onnan merítsünk, végig elmélkedjük a szomorú magyar multat, de csak azért, hogy abból az erősítő reménykedés forrásait nyitogassuk. A szomorú magyar égen egy évig ragyogott, vigasztalt, erősített egy megdicsőült ifjú, akit erényei miatt az Isten öltöztetett ragyogó ruhába, s centenáriumában odaállította a sötétségbe fénynek, a napsugártalan életbe napsugárnak, a csüggedésben biztatónak, a munkában segítőtársnak, az élet alakító művészetében értékét soha el nem vesztő példaképnek. Elsősorban a magyar ifjúságnak, a magyar jövő reménységének állította példaképül vonzó és önmagát legyőzni tudó egyéniségét. Szent Imre herceg glóriás alakja volt az egész évben az iránytű az ifjúság életének kialakításában. A magyar történelem Szent Istvánban új határkőhöz érkezett, a magyarság életiránya új útra tért, mert a bölcs király megbizonyosodott arról, hogy a magyarság csak akkor maradhat meg Európa térképén, ha fejét a keresztvíz alá adja, ha magára veszi Krisztus igáját, ha a többi nyugati népek után indulva, az evangélium lesz a világnézete. Az új határkövet megszentelte éppen a szent királynak egyetlen, szent fia, Imre herceg, önmagának feláldozásával. S a mindenható Isten kedvesen vette ezt az áldozatot tőle, mert életének virágában magához vette. Szent Imre herceg a magyar nép áldozati zsengéje. A magyarságnak Szent István királyig való történelmében sokat vétett az evangélium ellen, sok keresztény vér csurgott kardja nyomán, sok templom és más Istennek szentelt hajlék vált üszkös rommá a fékezhetetlen magyarok gyujtogatása következtében. Ezt kellett jóvátenni. S az első magyar herceg jóvátette, amikor odaadta Istennek erős és ifjú életét. De e zsenge áldozatnak elfogadása Isten részéről erős próbakő volt arra is, hogy áthúzva minden emberi számítást, meghiúsítva minden emberi tervezgetést, tud-e a magyarság teljes lélekkel bízni Istenben, tudja-e,van-e hite arra, hogy á-maga sorsát teljesen a népek életét irányító isteni Gond-