Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1929

23 Az iskolai ünnepségek keretében emlékezünk meg a magyar katolikus ifjúság két nagy jótevőjének és barátjának ünnepéről. Az egyik Tóth Tihamér dr. egyet, ny. r. tanár, c. apát, akinek 10 éves írói jubileuma alkalmából a budapesti középiskolák közös ünnepet rendeztek. Az ünnepen intézetünk 40 tagú küldöttséggel képviseltette magát. A másik Orsenigo Cézár, c. érsek, pápai nuncius, aki ismételten ellátogatott intézetünkbe. Amikor búcsút vett Hazánktól, küldöttségileg és egy emlékalbum átnyujtásával köszöntük meg jóságát. Távozásakor pedig az egész ifjúság sorfalat állt a pályaudvar előtt. 13. Sírgondozás. Pintér Jenő tanker, kir. főigazgató úr évekkel ezelőtt azt a kegyeletes gondolatot vetette fel, hogy a nemzet nagy íróinak, tudósainak, művészeinek a budapesti temetőkben levő elhanyagolt sírjait az egyes középiskolák vegyék szerető gondjaikba. Intézetünk a nemzet nagyjai iránt való köteles hálából és kegyeletből Czuczor Gergelynek, a magyar bencés rend e kiváló költő és tudós tagjának sírját vállalta gondozásra. A költő sírjánál november 1-én délután az intézet cserkészcsapata állott díszőrséget, november 2-án pedig az egész intézet kivonult a virágokkal feldíszített sírhoz a Kerepesi-temetőbe. A sírnál Szivos Donát dr. tanár emlékezett meg annak néma lakójáról; imádság és ének után pedig mécsest gyujtottunk a síron emlékezésünk jeleként. 14. Szülői értekezletek. A szorgalmasan és nagy számban látogatott szülői értekezletek bizonyítják, hogy a szülők érzik a lelkükre háramló kötelességet, amely a gyermeknevelésből fakad. Nemcsak a tanárok fogadó-óráit látogatták igen nagy számban, hanem hűséges és hálás hallgatói voltak a szülői értekezleteknek is. Az első ilyen értekezlet az iskolai év megnyitásakor volt, amikor az igazgató a kötelességteljesítésről szólt. A második értekezletre csak az I. osztályos tanulók szüleit hívtuk meg, hogy megismertessük velük rendi Rendtartásunk értelmében a nevelőoktató eljárásunkat. A harmadik értekezlet tárgya Bognár Cecil dr. előadásában a gyermek megismerése volt: ennek szükségessége, nehézségei s helyes eljárás a gyermek megismerésében. A negyedik értekezlet előadója Dobrovich Ágoston dr. volt, aki nagy körültekintéssel, előkelő finomsággal s nagy lelkipásztori tapasztalattal szólt a fejlődő kor állapotáról s ezzel kapcsolatban a lelki és testi nehézségekről. Előadása igen mély nyomokat hagyott, amint ez a szülők nyilatkozataiból megállapítható volt s azon kérésükből, hogy e nekik sok gondot okozó kérdést minden évben vitassuk meg szülői értekezlet keretében. Az egyik május havi szülői értekezleten az igazgató a nm. vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrnak vonatkozó rendelete értelmében a pályaválasztásról szólt a szülőkhöz. Az iskola feladata e kérdésben kettős: egyrészt helyes kiválasztással irányítja a tanulókat már az alsó fokon olyan természetű életpályákra, amelyek a tanuló tehetségének, kedvének és esetleg körülményeinek megfelelnek. Másik hivatása pedig az, hogy kipuhatolja, hogy minő életpályára legalkalmasabb a tanuló s ilyen irányban vezeti, oktatja, s a maga körében azon dolgozik, hogy a kérdéses életpályát megszerettesse. Az iskola ezen eszményi hivatása mellett számolni kell a mának lehetőségeivel, amikor egyik legégetőbb kérdésünk ifjúságunknak elhelyezkedése az életben. Minden életpálya agyon van zsúfolva, a takarékosság pedig arra késztet bennünket, hogy minden lehető munkaerőt kihasználjunk s ennek következtében kevesebb munkással dolgozzunk. A gyakorlati pályák is megkívánják a kultúra rohamos emelkedése s a verseny nagysága miatt az ezen pályán megélhetést keresők szellemi fegyverekkel való ellátását. Ez az oka annak, hogy nagy az iskolába özönlő gyermekek száma. Ehhez járul még az is, hogy megvan a felfelé való törekvés: a gyakorlati