Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1929

KÁDÁR TITUSZ 1886—1930. Vártuk éveken át csendes elmúlását, de mégis bizakodtunk, hogy lelkiismeretes szófogadása, az orvosi utasítások pontos megtartása, a szerető és gondos ápolás megmenti őt az életnek s valóra tudja váltani sok szép tervét. Vártunk és reméltünk öt éven át, de a gyilkos kór mégis győzelmet aratott felette. Március 3-án megjött a lesújtó hiradás, hogy Kádár Titusz, intézetünknek első volt igazgatója a svájci Davosban meghalt. Kádár Titusz József 1886-ban született Kőszegen. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte meg s mivel akkor még csak négy osztálya volt az ottani gimnáziumnak, Sopronban fejezte be azokat. Tanulmányai elvégeztével 1903-ban a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe lépett. Teológiai és tanári tanulmányainak befejeztével 1910-ben pappá szentelik és Komáromot jelölik meg számára működési térül. De két évi komáromi működése után a rendi kormányzat szülővárosába helyezi tanárnak. A szülőföld varázsa s ennek meg az ifjúságnak rajongó szeretete megjelöli munkásságának irányát. Szíve-lelke java az ifjúságé: nevel és oktat. Mindkét irányú munkának gyönyörű kivirágzását látja a cserkészetben s kőszegi munkásságának első teendői közé iktatja annak megszervezését. A szép és napos időben sokat barangol cserkészeivel szülővárosának szép vidékein, de közben folytonosan neveli cserkészei lelkét és igyekszik beléjük önteni a természetnek azt a rajongásig menő szeretetét, amely neki sajátja volt. Kőszeg természeti szépségeinek élvezését másokkal is meg akarja kedveltetni s ezért élénk részt kér magának az ottani Szépítő Egyesület munkájában, mint annak főtitkára. A téli hónapokban pedig mindig ifjúsági színielőadásokra készült tanítványaival. Kifinomult esztétikai érzéke, fáradhatatlan munkakedve, leleményessége s rendezői képességei a kőszegi gimnáziumnak ifjúsági színielőadásait vármegyeszerte eseménnyé tették. De amíg másokért dolgozott, vigyázott arra is, hogy önmaga ne találtassák elítélendőnek. Sokat olvasott, de kiváltképen törekedett lelki tökéletessége fokozására. E munkáját is kamatoztatni kívánta nevelő munkájában, mert Krisztusért még nagyobb lemondásokkal tudott dolgozni, áldozni a reábízott gyermekek javára. De tudta azt is, hogy a nevelőből ki-