Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1928

14 isteni kegyelemnek és ha az egyszer természetfeletti energiákkal telítve van, a történelmi körülmények és a lélektani törvények fogják aktivitását deter­minálni. Ezért volt alkalmas arra, hogy már Cassiodorus a tudomány irá­nyába lendítse el, hogy Nagy szent Gergely Európa krisztianizálására küldje el, hogy VII. Gergely az Egyház világhatalmi poziciójának alapjait vele rakassa le, hogy szent Anzelm benne teremtse meg az Egyház filozófiájá­nak és theológiájának új formáját és ezért alkalmas arra, hogy a XX. szá­zad embere vallásosságának ideálját itt keresse. Ma, a Regula ezernégyszázéves jubileumán több mint 30.000 szerze­tes: bencések és ciszterciták, szilvesztrinusok és trappisták, vallumbrozá­riusok és olivetánusok léte, munkája, szelleme hirdeti, hogy Szent Benedek lelke őseredetiségében még ma is él és a latin Egyház valamennyi szerzetese vallja, hogy az ő teljességéből ők is merítettek, sokat, nagyon sokat merí­tettek. 1929. március 21-én, Szent Benedek ünnepén az ünnepies hátaadó szentmisét ORSEN1GO CÉZÁR, c. érsek, pápai követ úr mondotta. Őkegyel­messége intonálta a mindnyájunk szivéből feltörő Te Deumot. A kóruson pedig gregorián karunk hódolt énekével Szent Atyánknak. Az ünnepi szent­beszédet ZADRAVETZ ISTVÁN, felszentelt püspök úr mondotta. Hódolat az Ur Áldottja előtt. Zadravets István püspök beszéde. 1400 év a szerzetesi fegyelemben, 1400 év a róm. kath. Anyaszentegy­ház hűséges szolgálatában, 1400 év a Jézus Krisztusi evangélium fényének szétsugárzásában, 1400 évvel, 1400 év örökségével a vállakon, mégis fia­talon, elevenséggel és megértéssel állani a modern ifjúság oldalánál: mindez méltó és nagy jogcím a jubileumra, a bencések jubileumára ... A mi jubileumunknak, e 14 évszázados jubileumnak közvetlen tárgya testvéreim, Szent Benedek Regulája, amely 529-ben látott napvilágot. Regula ez, írott életszabály, amelynek nincs mása!... A régiek (közöttük maga Szent Gergely pápa is) a leghatározottabban merték állítani, hogy ezt a Regulát ugyanazon Lélek diktálta, amelytől diktálva van az írások írása, a Regulák Regulája, a Szentírás. És valóban Tetvéreim! ez az Re­gula, ez az írott életszabály ugyanazon erővel, ugyanazon jótékonysággal és ugyanazon határozottsággal szólott bele a kereszténység életébe és tör­ténelmébe, amilyen határozottsággal, istenességgel bele szólott a Szentírás. A véres, hősies nagy kornak lezajlása után a közvetlen utódok, a köz­vetlen unokák a Vl-ik században már elernyedtek, hogy úgy mondjam elsenyvedtek, s már nem voltak egészen méltók a katakombákbeli őseikhez. Nem voltak már oly erős hitűek, mint a kolosszeum vértanúi. S ez a Regula a VI. század elernyedt fiaiba hitet, istenes fényt és meggyőződést öntött és vértanúi készségeket hozott. Igaz, Testvéreim! ebben az elernyedt VI. században voltak egyéb szerzetesek is, voltak más írott Regulák is, de az igazság az, hogy a VI. század szerzetesei Reguláikkal együtt bizony ennek az elernyedt kornak gyermekei voltak. S e Regula, Szent Benedek Regu­lája, emelte fel újból ennek az elernyedt kornak gyermekeit, szerzeteseit arra amagaslatra, amelyen a kereszténynek, a szerzetesnek állania kel!. És ez a Regula,-"•amely a kereszténységet és szerzetességet ily magaslatra

Next

/
Oldalképek
Tartalom